Bevezető - a folyóiratkrízis háttere

A tudományos folyóiratok előfizetési díjainak elmúlt évtizedekben végbement, inflációt nagymértékben meghaladó emelkedése világszinten gondot okoz a tudományos kutatást és oktatást végző intézmények számára. A magyarországi könyvtárak konzorciumi előfizetéseit biztosító Elektronikus Információszolgáltatás Nemzeti Program (EISZ) teljes költségvetése 2012 és 2018 között több mint kétszeresére emelkedett, 2018-ban meghaladta a négymilliárd forintot. A tagintézmények önrészei ez idő alatt közel nyolcszorosára emelkedtek, és az elmúlt évek mutatói alapján 2020-ra várhatóan megközelítik a 2012-es értékek tízszeresét.

Az emelkedést nagyrészt a tudományos kiadók éves áremelése, illetve az EISZ kínálatának bővülése okozta. 2018-ban az EISZ költségvetésének legnagyobb részét (2,4 milliárd Ft) a nagy kiadók tartalmainak előfizetésére fordított összegek, a fennmaradó előfizetési díjakat további folyóiratcsomagok és e-könyvek (600 millió Ft) és egyéb (bibliográfiai, tudománymetriai, orvosi döntés-támogató, absztrakt stb.) adatbázisok és szoftverek (1 milliárd Ft) adják.

A folyóirat-előfizetések legtöbbje ún. big deal szerződések keretében valósul meg: a modell a kilencvenes években, az internet elterjedésével egyidőben jelent meg. A big dealek esetében a kutatóintézetek, egyetemek, könyvtárak lényegében a nyomtatott előfizetéseik értékéért hozzáférést kaptak a tudományos kiadók teljes folyóirat-portfóliójához. Kezdetben sokan éppen az internet elterjedésében látták a megoldást az egekbe szökő előfizetési díjak visszaszorítására, de ez valójában csak a big dealek megerősödéséhez, és az intézmények előfizetésekhez láncolásához vezetett.

A kezdeti, rövid távon előnyöket biztosító rendszer azonban hosszabb távon fenntarthatatlan: a kiadók folyóiratcsomagjaikat szinte tetszés szerint bővíthetik, mivel a tudományos kommunikáció piacán nem létezik a klasszikus értelemben vett verseny, hiszen az egyes folyóiratok mindegyike egyedi értéket képvisel, azok előfizetése nem váltható ki mással, és az új folyóiratok bevonása, a cikkek számának növelése minden évben megfelelő indokot ad a kiadók számára a jelentős áremelésre.

További problémát okoz, hogy az egyes országok előfizetési szerződései nem nyilvánosak (ez alól szerencsés kivételt képez a magyar törvényi szabályozás), ezért az intézmények előfizetési árai nem vethetők össze egymással. A kiadók ezáltal kontroll nélkül tudják országra szabni az előfizetési díjakat. Az Európai Egyetemek Szövetsége (EUA) által az európai konzorciumok körében végzett kutatás nem talált egységes áremelkedési tendenciát a big deal szerződésekben, sőt a vizsgálat szerint az egyes országok szerződési összegei semmilyen változóval (tudományos kibocsátás, egy főre eső GDP stb.) nem mutatnak összefüggést.

Az elmúlt években egyre több intézmény döntött úgy, hogy lemondja a kiadók teljes folyóiratcsomagjaira kötött előfizetéseit, és ezek helyett csak néhány, tudományterületileg releváns folyóiratot tart meg az előfizetések között. Az elmúlt évek lemondásait a SPARC Europe is összegyűjtötte.

Megoldási javaslatok – Open Access

A folyamatosan növekvő előfizetési díjak kiküszöbölésére már a kétezres évek kezdetén születtek javaslatok: a 2002-ben megfogalmazott a Budapest Open Access Kezdeményezés, amely definiálta a mára legszélesebb körben elterjedt Open Access (OA) módokat: a kiadói (gold) és önarchiválási (green) utakat. Alapvetően a gold OA megvalósításához a szerzők nyíltan hozzáférhető folyóiratokban publikálják a cikkeiket, a green út esetén pedig intézményi repozitóriumokban helyezik el a cikkeik kéziratát bizonyos idejű embargó (6, 12, ill. 24 hónap) időszakok mellett. A gold OA publikálás az esetek többségében úgy valósul meg, hogy a szerzők OA közlési díjakat (Article Processing Charges – APC) fizetnek a kiadóknak. A fenti két lehetséges út mellett léteznek további megoldások is: a legelterjedtebb ezek közül a hibrid modell, amely az előfizetéses folyóiratokban is OA megjelenést biztosít a szerzők számára oly módon, hogy a folyóirat maga továbbra is csak előfizetéssel érhető el, kivéve azokat a cikkeket, amelynél a szerzők megváltották a nyílt hozzáférést. Ez a publikálási modell viszont azt a veszélyt hordozza magában, hogy a kiadóknak duplán fizetnek az intézmények: egyszer a folyóirat előfizetését, egyszer pedig az egyes cikkek APC-it.

A Budapest Open Access Kezdeményezés óta eltelt több mint másfél évtized csak csekély eredményt hozott az OA gyakorlati megvalósításában: a jelenleg megjelenő tudományos folyóiratcikkek alig 20%-a olvasható nyíltan a megjelenésük időpontjában, a fennmaradó 80% továbbra is csak az előfizetők számára érhető el. Ráadásul egy friss brit kutatás megállapította, hogy az elmúlt évek során az OA terjedése nem hozta magával az előfizetési díjak csökkenését: a vizsgált intézmények, habár évről-évre többet költöttek a cikkeik nyílt hozzáférésű megjelentetésére, az ugyanazon kiadóknak fizetett előfizetési díjaik továbbra is évről-évre növekedtek. Az látszik tehát, hogy az Open Access elterjedésével a tudományos kiadók csupán egy új bevételi forrást találtak maguknak.

A 2015-ben a Max Planck Digital Library munkatársai által publikált jelentés arra jutott, hogy a jelenlegi tudományos tartalomszolgáltatási piacon elegendő mennyiségű pénz áll rendelkezésre ahhoz, hogy megvalósítható lehessen egy világszintű átállás a nyílt hozzáférésű publikálásra úgy, hogy az intézmények az előfizetési összegeiket OA publikálási díjakká forgatják át. Hasonló alapon működik a 2014-ben indult Scoap3 program is, amely a részecskefizika területén érte el, hogy a ma megjelenő cikkek több mint 90%-a azonnal bárki számára nyíltan elérhető.

2016. május 27-én az Európai Unió Versenyképességi Tanácsa állásfoglalásában azt a célt tűzte ki, hogy a 2020-ban megjelenő összes tudományos publikáció azonnal nyílt hozzáférésűvé kell, hogy váljon. A Max Planck Társaság által életre hívott OA2020 kezdeményezés is ezt a célt próbálja elérni azáltal, hogy a folyóiratok előfizetési díjait a cikkek nyílt hozzáférésű megjelenését fedező összegekre fordítja. Az EISZ 2017 nyarán csatlakozott a kezdeményezéshez. Az EUA 2018-as big dealekről szóló jelentése is kiemelte, hogy az Open Access-re való átállás jelentős megtakarításokkal járna a folyóirat-előfizetések terén.

Több szervezet is megpróbált lendíteni a nyílt hozzáférésű publikálás arányán, azonban az előírásokkal történő szabályozás eddig nem hozott eredményt. 2018. szeptember 4-én 11 ország és az Európai Bizottság kutatásfinanszírozó testületei (köztük az European Research Council) jelentették be a Plan S kezdeményezést, amelynek keretében 2020-tól minden általuk támogatott kutatásból született publikációnak nyílt hozzáférésű módon kell majd megjelennie. A kezdeményezésben új elemként szerepel, hogy a hibrid utat csak a lehető legrövidebb áttérési időszakban tartják elfogadhatónak, és a támogatott cikkek APC költségeinek is plafont szabnának. A kiadókat természetesen érzékenyen érintette a bejelentés, az STM szervezet közleményében azt hangsúlyozta, hogy a Plan S kezdeményezés gyakorlati megvalósítása nem fog megvalósulni a megfelelő pénzügyi támogatás hiányában. Az Elsevier szóvivője a tervezetet úgy kommentálta, hogy „aki szabad hozzáférést szeretne, használja a Wikipediát”.

A jelenlegi tudományos kommunikációs modellben az intézmények az előfizetéseik mellett az OA publikálásra fordított APC díjakat is fizetik – sok esetben olyan hibrid folyóiratok esetében is, amelyekre emellett súlyos milliókért előfizetnek. Az EISZ 2017–2018-ban végzett, az intézményi APC költségek feltérképezésére vonatkozó vizsgálata is hasonló eredményekre jutott, mint a korábban idézett brit kutatás. A kérdőívünkre 4 egyetem, és a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézetei adtak választ. A rendelkezésre álló adatok alapján 5 intézmény összesen közel 300 cikk APC díjáról tudott tájékoztatást adni, több mint 100 millió Ft értékben. A kérdőívre érkezett válaszok alapján az is látható, hogy még a legideálisabb esetekben sincs az intézményeknek teljes rálátásuk az APC kiadásaikra. Több, a kérdőívet nem visszaküldő intézmény jelezte, hogy nem áll rendelkezésükre elegendő információ a válaszadáshoz.

Becsléseink szerint az Open Access-re való átállás megvalósulása a jelenlegi feltételek (APC értékek, tudományos kibocsátás) megtartásával is százmilliós nagyságrendű költségmegtakarítást eredményezhetne a magyar kutatói közösségnek.

Átmeneti szerződések

Az elmúlt években több európai konzorcium is lépett abba az irányba, hogy az előfizetések helyett úgynevezett átmeneti (transitional, offset, read-and-publish stb.) megállapodásokat kössenek a kiadókkal.

Az átmeneti megállapodások lényege, hogy egy szerződésen belül kezelik az előfizetési díjakat és az OA közlési díjakat. Ennek a konstrukciónak az a legnagyobb előnye, hogy az együttes kezelés lehetőséget biztosít arra, hogy amennyiben az APC hozzájárulások, illetve a kiadók által megjelentetett OA cikkek aránya növekszik, úgy az előfizetési díjak csökkennek. A tradicionális szerződések esetén hasonló árcsökkentő tényezőket nehezen, vagy csak ad hoc módon, és minden esetben csak a korábbi évek statisztikái alapján visszamenőlegesen tudtak az előfizető intézmények érvényesíteni.

2018-ban az EISZ a Taylor & Francis és a De Gruyter kiadókkal kötött hasonló szerződéseket, és jelenleg is tárgyalásokat folytat több nagy kiadóval a nyílt hozzáférés és az előfizetés együttes kezeléséről. A magyar tudományos kibocsátás nagy részét adó kiadókkal már megkezdődtek az egyeztetések a 2019-es előfizetési szerződések OA elemekkel való kiegészítéséről, a fennmaradó néhány kiadóval pedig hamarosan elkezdjük az ilyen irányú tárgyalásokat a 2020-as szerződésekről.

Stratégia, jövőkép

Hasonlóan a nemzetközi átlaghoz, a jelenleg évente megjelenő közel 5000 magyar levelező szerzős cikk nagyjából 20%-a nyílt hozzáférésű, a fennmaradó 80% továbbra is előfizetéses folyóiratokban jelenik meg. A legnagyobb kiadók bevonásával rövid idő alatt megvalósítható lenne egy nagymértékű átállás az OA publikálásra anélkül, hogy az egyes szerzőkre további adminisztrációs vagy anyagi terheket rónánk. Addig azonban, amíg ez világszinten nem valósul meg, az OA modellek első alkalmazói a folyóiratok előfizetéséért és a publikálásért együttesen fizetnek (innen a read & publish elnevezés).

Az előfizetések és APC költségek együttes kezelése azonban lehetőséget biztosít arra, hogy a növekvő APC költségeket a jelenleg megfizetett előfizetési díjakból finanszírozzuk, így elkerülve a kettős fizetést.

Az átmeneti szerződések fontosságát a Plan S preambuluma is kiemelte, és elismerte, hogy ezek a szerződések gyorsíthatnak az OA átállás menetén, illetve elfogadhatónak nevezte, hogy az ilyen szerződések keretében finanszírozott publikációk kivételt képezhetnek a szigorú szabályozásuk alól, miszerint a hibrid OA modellt nem tartják támogatandónak.

2018-ban az EISZ a kínálatában szereplő szinte az összes releváns tartalomszolgáltató céggel tárgyalásokat folytatott arról, hogy a jelenlegi tradicionális szerződéseink kifutása után OA elemeket is tartalmazó, az áttérést segítő szerződéseket köthessünk. A tárgyalások a legtöbb esetben biztatóan alakulnak, és bízunk benne, hogy következő hónapokban az elért eredményekről is hírt adhatunk a szakmai közösségnek.

Amennyiben a tárgyalásaink sikerrel járnak, úgy becslésünk szerint a nyílt hozzáférésű magyar tudományos kibocsátás ugrásszerű növekedést mutatna 2019-től, anélkül, hogy az EISZ és az intézmények jelenleg előfizetésekre fordított összegei drasztikusan emelkednének.

Elsevier

A biztató tárgyalások alól egyedül az Elsevier képez kivételt. A kiadóval az EISZ jelenleg érvényes szerződése 2018. december végén jár le. Az EISZ teljes költségvetésének közel 45%-át az Elsevier termékei teszik ki, így elmondható, hogy 2018-ban az EISZ a központi költségvetésénél magasabb összeget fizet az Elsevier szolgáltatásaiért, és tulajdonképpen az intézményi önrészek fedezik az összes többi tartalmat. Mint azt korábban említettük, a big deal szerződések összegeit több esetben titoktartási kötelezettség védi, de informális forrásokból rendelkezésre álló adatok alapján elmondhatjuk, hogy Magyarország többet fizet az Elsevier adatbázisaiért, mint néhány nyugat-európai ország.

Ez év márciusában kezdtük meg az Elsevierrel a tárgyalásokat a jövő évre szóló szerződésünkről a ScienceDirect Freedom Collection, Scopus, és SciVal adatbázis tekintetében. A tárgyalások első lépéseként megküldtük az Elseviernek a magyar tárgyalóbizottság álláspontját, miszerint a jövőben az OA publikálást támogató, read&publish szerződést kívánunk kötni a kiadóval. A szerződés összegét az elemzéseink alapján jelenleg a ScienceDirect Freedom Collection előfizetési díjában (4,6 millió €) maximalizáltuk. A magyar álláspont szerint a korábbi évektől eltérően ez az összeg két összetevőt tartalmazna 2019-ben: az évente megjelenő, minden előfizető intézménynél megjelent magyar levelező szerzős cikk APC-jét, és a ScienceDirect reális előfizetési díját.

A kiadó ezzel a konstrukcióval továbbra is megtarthatná a Magyarországról származó bevételét, a magyar kutatói közösség azonban a hozzáférés mellett további előnyökben is részesülne, és mentesülne az OA publikálási költségek alól.

A kiadó ajánlata azonban semmilyen pontban nem reflektált a tárgyalóbizottság álláspontjára, az ajánlat a korábbi évek során megszokott éves áremelkedésekkel operál, és nem szerepel benne a magyar szempontot tükröző modell a publikálási költségek és az előfizetési díjak együttes kezelésére. Elmondható tehát, hogy a tárgyaló felek álláspontja nem közeledett egymáshoz kellő mértékben az elmúlt hónapok során.

Az EISZ Programtanács által elfogadott, 2019-re vonatkozó beszerzési tervben ezért nem szerepelnek az Elsevier termékei, mivel ezeket csak abban az esetben kívánja Magyarország igénybe venni, amennyiben a kiadó eleget tesz a magyar tárgyalóbizottság által megfogalmazott elvárásoknak.

A tárgyalóbizottság határozott célja, hogy még idén megállapodásra jusson az Elsevierrel, azonban a tradicionális előfizetési szerződést nem tartja fenntarthatónak, így sikertelen tárgyalások esetén a magyar konzorcium az Elsevier előfizetési szerződéseit korábban már megszüntető Németország és Svédország példáját fogja követni.

A kiadóval folytatott tárgyalások az év hátralévő részében folytatódnak, és az érintett intézmények és a szakmai közösség számára a tárgyalási folyamat részleteiről minden publikus információt közvetíteni fogunk.

A kezdeményezést támogató szervezetek

Magyar Tudományos Akadémia

Magyar Rektori Konferencia

Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal

Emberi Erőforrások Minisztériuma, Oktatásért Felelős Államtitkárság

Innovációs és Technológiai Minisztérium

Felhasznált irodalom

Kathleen Shearer, ‘Responding to Unsustainable Journal Costs’ (Canadian Association of Research Libraries (CARL), 2018), http://www.carl-abrc.ca/wp-content/uploads/2018/02/CARL_Brief_Subscription_Costs_en.pdf.
‘EUA Publishes Big Deals Survey Report, the First European-Level Mapping of Major Scientific Contracts in Europe’, accessed 9 May 2018, https://eua.eu/resources/publications/321:eua-big-deals-survey-report-the-first-mapping-of-major-scientific-publishing-contracts-in-europe.html:eua-big-deals-survey-report-the-first-mapping-of-major-scientific-publishing-contracts-in-europe.html
‘North American Universities Increasingly Cancel Publisher Packages’, The Scientist Magazine®, accessed 21 August 2018, https://www.the-scientist.com/news-opinion/north-american-universities-increasingly-cancel-publisher-packages-64324.
‘Big Deal Cancellation Tracking’, SPARC, accessed 21 August 2018, https://sparcopen.org/our-work/big-deal-cancellation-tracking/.
‘Budapest Open Access Initiative | Budapest Open Access Initiative’, accessed 8 May 2018, http://www.budapestopenaccessinitiative.org/.
Bernard Rentier, ‘A snapshot of the Open Access routes’, Ouvertures immédiates / Immediate openings (blog), 26 February 2018, https://bernardrentier.wordpress.com/2018/02/26/a-quick-overview-of-the-open-access-routes/.
M. Jubb et al., ‘Monitoring the Transition to Open Access’, 2017, http://www.universitiesuk.ac.uk/policy-and-analysis/reports/Pages/monitoring-transition-open-access-2017.aspx.
Stuart Lawson, Jonathan Gray, and Michele Mauri, ‘Opening the Black Box of Scholarly Communication Funding: A Public Data Infrastructure for Financial Flows in Academic Publishing’, 18 2015, https://doi.org/10.6084/m9.figshare.1601864.v3.
Ralf Schimmer, Kai Karin Geschuhn, and Andreas Vogler, Disrupting the Subscription Journals’ Business Model for the Necessary Large-Scale Transformation to Open Access, 2015, https://doi.org/10.17617/1.3.
‘SCOAP3’, accessed 8 May 2018, https://scoap3.org/.
NKFIH, ‘Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal | Versenyképességi Tanács: Újra terítéken a tudományos eredmények nyílt hozzáférhetősége’, Text, 26 May 2016, http://nkfih.gov.hu/hirek/hivatal-hirei/versenykepessegi-tanacs.
‘Https://Oa2020.Org/’, accessed 8 May 2018, https://oa2020.org/.
‘OA2020 Expression of Interest’, accessed 8 June 2018, https://oa2020.org/mission/.
‘EUA Publishes Big Deals Survey Report, the First European-Level Mapping of Major Scientific Contracts in Europe’.
‘Science Europe – COAlition S’, accessed 5 September 2018, https://www.scienceeurope.org/coalition-s/.
‘STM Statement on Plan S: Accelerating the Transition to Full and Immediate Open Access to Scientific Publications’, accessed 5 September 2018, https://www.stm-assoc.org/2018_09_04_STM_Statement_on_PlanS.pdf.
Maarten Keulemans, ‘11 EU-landen besluiten: vanaf 2020 moet alle wetenschappelijke literatuur gratis beschikbaar zijn’, de Volkskrant, 4 September 2018, https://www.volkskrant.nl/gs-be002c39.
‘EISZ - EISZ Szakmai Napok 2018. Június 14-15.: A Nyílt Hozzáférésre Való Áttéréshez Kapcsolódó Könyvtári Szerepekről És Munkafolyamatokról’, accessed 5 September 2018, http://eisz.mtak.hu/index.php/hu/open-access/243-eisz-szakmai-napok-2018-junius-14-15.html.
‘Ingyen publikálhatnak magyar kutatók – megállapodás a Taylor & Francis kiadói csoporttal’, MTA.hu, 12 March 2018, http://mta.hu/mta_hirei/ingyen-publikalhatnak-magyar-kutatok-megallapodas-a-taylor-francis-kiadoi-csoporttal-108527.
‘EISZ - Open Access Megállapodás a De Gruyter Kiadóval’, accessed 8 May 2018, http://eisz.mtak.hu/index.php/hu/open-access/232-open-access-megallapodas-a-de-gruyter-kiadoval.html.
Marc Schiltz, ‘Science Without Publication Paywalls, a Preamble to: COAlition S for the Realisation of Full and Immediate Open Access’, 4 September 2018, https://www.scienceeurope.org/wp-content/uploads/2018/09/cOAlitionS_Preamble.pdf.
‘Dutch Publishing Giant Cuts off Researchers in Germany and Sweden’, accessed 5 September 2018, https://www.nature.com/articles/d41586-018-05754-1.