Waldstein János
Waldstein-Wartenberg János gróf (Nagymegyer (?), 1809. aug. 21. - Wien, 1876. jún. 3.) jogász, Ung vármegye főispánja (1861), műkedvelő festő, műgyűjtő már igazgatótanácsi tagsága (1868. márc. 26.) előtt is szoros kapcsolatban volt az Akadémiával. Ez elsősorban az Akadémiát alapító gróf Széchenyi Istvánhoz (1791-1860), a "legnagyobb magyar"-hoz fűződő ifjúkori bensőséges barátságán alapult, és Széchenyi István kulturális és gazdasági törekvéseinek támogatásában nyilvánult meg. Az irodalmi és tudományos érdeklődéssel rendelkező ifjú Waldstein János a pesti egyetemen végzett tanulmányait bölcsészeti és jogi doktorátus megszerzésével fejezte be. Egyetemi vizsgáinak tézisei nyomtatásban is megjelentek 1824-ben és 1829-ben [4]. Irodalmi és tudományos érdeklődéséről maga vallott Széchenyi Istvánhoz 1828. október 22-én írt levelében: "Egyszer Virág Benedek Poétánál voltam, mert igen sokat forogtam és forgok a Tudós világban." [5] Szorosabb kapcsolatot Horvát István (1784-1846) történésszel tartott [6]. Anyagi helyzete nem tette lehetővé számára a független életet, ezért állami szolgálatba lépett. Budán, Bécsben és Triesztben hivatalnokoskodott, a hivatali pálya iránti csekély érdeklődéssel. 1849-ben megvált a hivatali élettől, és művészi adottságainak megfelelően leginkább festészettel, a magyarországi képzőművészet támogatásával foglalkozott [7]. Bekapcsolódott Magyarország gazdasági életébe is, elsősorban a vízszabályozás és a vasútépítés területén [8].
Waldstein János gróf, akinek csehországi eredetű családja 1758-ban magyar honfiúsítást nyert, nemcsak magyarországi birtokai (Komárom, Veszprém, Ung vármegye) [9] miatt támogatta a magyar művelődést és tudományt, nemcsak emiatt vett részt az ország polgári fejlődését előmozdító gazdasági tevékenységekben. Magyarországhoz kapcsolták tanulmányai, kulturális kötődései. Ezek mind érzelmileg, mind tényszerűen jelentősen gazdagodtak Széchenyi István barátságából [10]. Az idősebb és tisztelt barát eszméivel, politikai elképzeléseivel Waldstein felnőttként már nem teljesen azonosult, de Széchenyinek a közjó előmozdítására irányuló törekvéseit őszintén támogatta. A maga szűkebb lehetőségei között, de a művészetek iránti nagyobb fogékonysággal igyekezett megfelelni azoknak a közéleti feladatoknak, amelyek elvégzésére 1830-ban, al-dunai és konstantinápolyi közös útjuk után Széchenyi István buzdította. 1830. június 24 és október 19 között egy al-dunai hajóúton a Duna szabályozásának lehetőségeit kívánta Széchenyi István felmérni. Erre az útra magával vitte Waldstein Jánost, aki az ott súlyosan megbetegedett Széchenyinek nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is nagy támasza volt. Az útról mindketten naplót vezettek, amelyek értékes dokumentumai kettőjük kapcsolatának, gondolkodásmódjuk közös és eltérő elemeinek, meglátásaik azonosságának és különbözőségének. Széchenyi, megbizonyosodva Waldstein őszinte barátságáról, bizalmasává fogadta [11], és amikor betegségtől legyengült, benne látta terveinek megvalósítóját. Waldstein János naplójában ezt így örökítette meg 1830. november 16-án: "Azt véli, én végezzem majd azt, amit ő Magyarország érdekében megkezdett." [12] Waldstein János kiegyensúlyozott, megnyerő egyéniségével, művészi fogékonyságával és stílusérzékével azok közé tartozott, akiknek támogatására adott esetben Széchenyi biztosan számíthatott. A szoros baráti kapcsolat a későbbiekben a politikai elképzelések különbözősége miatt meglazult ugyan, de az egymás iránti érdeklődés, emberi megbecsülés megmaradt. Waldstein Döblingben többször felkereste Széchenyit. 1860 márciusában, a végzetes tettet kiváltó házkutatás után kétszer is meglátogatta. Azon kevesek között is ott volt, akik az 1860. április 8-án bekövetkezett tragédia után a döblingi plébániatemplomban Széchenyi holttestének beszentélésén részt vettek [13].
Waldstein János politikai nézeteit jellemzi, hogy 1847-ben Kossuth Lajost, mikor az az országgyűlésen a főrendi tábla konzervatív tagjait megsértette, párbajra hívta ki, és egyike volt azoknak a konzervatív főuraknak, akik 1850-ben egy memorandumban az 1847-es politikai állapotok visszaállítását kérték Ferenc József császártól [14].
Waldstein János a képzőművészet világában érezte magát a legjobban. 1835. november 6-án írta Bécsből Széchenyinek: "Kérlek, ha lekötelezni akarsz, küldd nekem vissza Rubens rámáját. Kicserélem olyanért, amelyet kívánsz. Ez nekem ... nehézséget nem tesz." [15] Fennmaradtak Széchenyi Istvánhoz írt levelei, némelyik karikatúrával illusztrálva [16]. Ezek a tréfás rajzok megértő, támogató iróniáról tanúskodnak. Ez a jellemző arra a két közismert karikatúrára is, amelyek a serényen tevékenykedő Széchenyit ábrázolják. "Machen wir uns keine Illusion" felirattal biztatta a Vaskapun átgázoló Széchenyit (MTAK Kézirattár K 293/3). A pesti por és sár utcaseprőjeként örökítette meg őt 1839-ben, utalva Széchenyi városszépítési tevékenységére (MTAK Kézirattár K 293/4). Az akadémiai pecsétnyomó számára Waldstein János kellő stílusérzékkel módosíttatta Johann Endernek az Akadémia címeréül szolgáló olajfestményéről készített metszetet. Az Akadémia palotájának építési tervpályázatán az igazgatótanács Henszlmann Imre gótikus épülettervét támogatta, míg az építőbizottság az épület célját és környezetét szem előtt tartva Friedrich August Stüler reneszánsz stílusú tervét tartotta megfelelőnek. Waldstein János Széchenyi híres kijelentésére hivatkozva a reneszánsz stílusú épületet tartotta alkalmasnak azért, mert: "A magyar académiából a köveknek is azt kell hangoztatni: Magyarország nem volt hanem lesz." [17] A palota építését különös figyelemmel kísérte. Leginkább a képgaléria kialakítása, elhelyezése foglalkoztatta [18]. Az Akadémia 1865-ben elkészült palotájával valóban a főváros egyik legszebb középülete valósult meg [19]. Waldstein János a magyar képzőművészeti élet fellendítésén hivatalosan mint a Magyar Képzőművészeti Tanács első elnöke (1871) tevékenykedett [20]. Pulszky Ferenchez írt levelei tanúskodnak arról, hogy elsősorban angol kapcsolatok kiépítésén fáradozott. 1876-ban azzal igyekezett Engel József Széchenyi-szobrának megvalósulását elősegíteni, hogy a bírálóbizottság észrevételei és a művész elképzelései között közvetített [21]. Képzőművészeti felfogásán kívül magyar kulturális kötődését is hitelesen megismerhetjük abból a kritikából, amelyet Benczúr Gyula Vajk megkeresztelése c. festményéről írt a Kelet Népe napilapban. Benczúr a képhez készített vázlattal nyerte el Eötvös József oktatási és kulturális miniszter 1869-ben a történelmi képekre kiírt pályázatát. Waldstein János elismerése mellett kifogásolta, hogy az elkészült kép lényegesen eltért a nyertes, több alakos vázlattól. Szerinte inkább Szt. Adalbert portréjának fogható fel a kép. Mivel történeti tárgyú festményről volt szó, kifogásolta a keresztelési szertartás nem hiteles ábrázolását. Bíráló megjegyzései ellenére fényes jövőt jósolt Benczúrnak, ha nem enged a külsőségek és a technikai tökéletesség csábításának. Helytelenítette, hogy a képet a bécsi Műegyletben állították ki, szerinte pesti kiállításon kellett volna először bemutatni, hiszen a Magyar Nemzeti Múzeum számára rendelte a minisztérium. Valószínűnek tartotta azonban, hogy a bécsi bemutatás felsőbb engedéllyel történt [22].
Waldstein János mint a bécsi Műegylet elnöke [23] természetesen jelen volt a Monarchia fővárosának képzőművészeti életében is. Széchenyihez írt leveleiben többször említette bécsi festő ismerőseit, elsősorban Johann Endert (1793-1854), az Akadémia címerének festőjét, aki Széchenyi útitársa volt első keleti útján (1818-1819) [24]. Thomas Ender (1793-1875) elismert tájképfestő, Johann Nepomuk Ender ikertestvére, a bécsi Képzőművészeti Akadémia tájképfestészet professzora, János főherceg udvari festője [25], ismert volt Waldstein és Széchenyi számára is. Mindkettőjüket családtagjaikkal együtt ott találjuk a Panorama der österreichischen Monarchie oder malerisch-romantisches Denkbuch... c. 1840-ben másodszor megjelentetett Hartleben-kiadvány előfizetőinek névsorában. A kötetben közölt metszetek jelentős számban Thomas Ender eredeti tájképei alapján készültek.
Thomas Ender számára a Magyarországgal való megismerkedést az a dunai út jelentette, amikor 1837-ben János főherceg krími útján egyik kísérőként Bécstől Galacig, illetve Odesszáig hajóval tette meg az utat több monarchiabeli, köztük magyar főúr társaságában. A hajóút célja kimondottan az volt, hogy Ender képeket készítsen a Hartleben kiadó számára a Duna partjain látható nevezetességekről [26]. 1838-ban Pesten meg is jelent Hartleben kiadásában a Malerische Ansichten der Donau in Ungarn von Theben bis Golumbacz mit Darstellungen von R. Alt, Th. Ender und C. Klette c. kiadvány. 1839-ben C. Hartleben önálló kötetben acélmetszeteken jelentette meg Th. Ender dunai tájképeit Die Wundermappe der Donau oder das Schönste und Merkwürdigste an den Ufern dieses Stromes von Ursprung bis zur Mündung címmel. Ennek 1841-ben újabb kiadása is volt. Thomas Ender 23 képét a fenti kiadványokból átvette Franz Weidmann a már említett Panorama der österreichischen Monarchie... c. 1839-ben, majd 1840-ben és 1846-ban újból megjelentetett kötetekbe. E kötetek kiadója is a Hartleben cég volt, amely 1844-ben Pesten külön kőnyomatos albumban adta ki Thomas Ender Magyarországi képeit Magyarország festői mutatványokban címmel.
Az 1837-es dunai hajóút lehetőséget adott Thomas Ender számára János főherceg kíséretének magyar tagjaival, Festetics, Pongrácz, Draskovich grófokkal való megismerkedésre is [27], ami a későbbi, az 1860-as évek elején tett magyarországi útjait egészen bizonyosan megkönnyítette. 1860-1861-ben a kassa-oderbergi vasútvonal építési munkálataira Thomas Ender elkísérte vasútépítő mérnök fiát [28]. Az észak-magyarországi vasútépítés útvonala mentén kirándulásokat tett, és korábbi utazásaihoz hasonlóan számos tájképet festett. Arról nem rendelkezünk adattal, hogy a képeket megbízásból készítette volna. Thomas Ender felvidéki tartózkodásáról, vendéglátóiról, a készülő fesstményekről azonban Waldstein János - mint a vasútépítés támogatója [29] - biztosan tudomást szerzett, és érdeklődéssel kísérte Ender festői tevékenységét. A személyes kapcsolatot igazolni látszanak azok a festmények, amelyek Waldstein János vinnai birtokán (18.6, 18.7 és 18.8 kép), valamint Waldstein Sztáray rokonságának [30] birtokán készültek, és azok, amelyek a Sztáray család nagymihályi kastélyát ábrázolják (18.1 - 18.5 kép). Sajnos arra is csak következtetni tudunk, hogy az Ungvárról készített akvarelleket (18.12 - 18.14) Waldstein János mint Ung vármegye frissen kinevezett főispánja (1861) rendelte [31]. Valószínűleg hasonlóan személyes kapcsolatból jöttek létre a gróf Andrássy Manó parnói kastélyát megörökítő festmények (18.9 - 18.11) [32]. Thomas Ender felvidéki festői tanulmányútján a nagyőri Mednyánszky-kastélynak is vendége volt (12.8 - 12.10 kép). Innen indult tátrai kirándulásaira, és korrigálta a gyermek Mednyánszky László (1852-1919) rajzait [33]. Thomas Ender 1861-1863 között nemcsak a Felvidéken járt. A bécsi Albertinában és a budapesti Szépművészeti Múzeumban lévő akverelljei erdélyi, gödöllői és Balaton környéki útjairól tanúskodnak [34]. Waldstein 1869. november 14-én Falk Miksához írt levelében említette, hogy Ender erdélyi utazást tervez [35]. Thomas Ender életrajzi adatai szerint erre azonban már nem került sor.
Thomas Ender felvidéki és északkelet-magyarországi képei néhány kivétellel mind Waldstein János gyűjteményében találhatók [36]. Andrássy Manó parnói kastélyáról készült képei 1863. szeptember 15 és 1864. január 20 között Pesten, a Magyarországi Műegylet kiállításán voltak láthatók [37]. Ezeket a képeket tehát legkorábban 1864-ben vásárolhatta meg Waldstein. A gyűjtemény várakat ábrázoló egyes darabjairól a Magyar Monográfia Társaság 1914-ben másolatokat kezdett készíttetni. Egy olyan albumot kívántak megjelentetni, amely a magyarországi várak életét mutatta volna be [38]. A kiadvány nem valósult meg. A gyűjtemény képeinek egyharmada 1922 novemberében a budapesti Szépművészeti Múzeum Grafikai osztályának Magyar tájak c. kiállításán került először nyilvános bemutatásra [39]. Néhány kép a Magyar Nemzeti Galéria 1991. október - decemberben id. Markó Károly (1791-1860) műveiből rendezett kiállításán mint kortárs alkotás szerepelt [40].
A képek technikája - kevés kivétellel - akvarell, anyaga papír. Az akvarelleken gyakran vannak ceruzával felvázolt és nem megfestett finom részletek, leginkább emberalakok és állatok. A rajzlap verzóján huszonnégy esetben találunk valamilyen vázlatot, többnyire ceruzarajzot, és néhány megkezdett akvarellt. Van a képek közt három igen széles panorámakép, melyek három részből vannak összeragasztva (11.1, 16.1 és 16.12). Az akvarellek hordozó kartonra (500 × 657 mm) vannak montírozva, felhajtható módon csak a felső szélüknél rögzítve. A 134. számú kartonlap üres, mert a 14.7 kép hiányzik. A 220 lap négy nagy mappában van elhelyezve, ezek felirata aranyozott betűkkel: Waldstein János gr. a M. T. Academiának 1868.
Thomas Ender az akvarellek közül mindössze kettőt szignált (9.9 és 9.13). A kép alsó szélére rendszerint felírta a kép tárgyát németül, ceruzával, ún. gót betűkkel vagy latin írással, gyakran rövidítve. Sokszor megnevezte a kép alsó vagy felső szélén a fontosabbnak tartott látnivalókat, a távoli falut, hegycsúcsot, völgyet, vagy legalább jelezte az irányt, feljegyezte a kastély vagy az uradalom tulajdonosának nevét. Érezhetően hallás után próbálta leírni a számára idegen neveket. A feliratok egy része később a rajzlap körbe vágásakor megcsonkult, ezek egy részét vagy maga a festő, vagy másvalaki a megcsonkult szöveg alatt, illetve fölött újra írta.
Mindegyik hordozó kartonra a jobb felső sarokban rányomtatták: Waldst. Gyűjt., alatta a kép sorszáma tintával 1-től 220-ig; a bal alsó sarokban ugyanazzal a kézzel, régies magyarsággal a kép címe. Ugyanez a kéz egy-egy összesítő listát is írt a képek címéről a négy mappa számára. (A listák fotója megjeleníthető a képernyőn is: 1. lista, 2. lista, 3. lista, 4. lista.) Ezeket a magyar címeket olyan személy adhatta, aki a képek tárgyát, s a helyszíneket illetően elég tájékozott volt ahhoz, hogy a kép német feliratait kiegészítse és pontosítsa, bár néhány esetben ő is tévedett (pl. 15.10, 15.14 és 16.12 kép). Ennek alapján adtuk mi a képek új, kifejezőbb, vagy helyesbített címét.
A hordozó karton bal felső sarkában található a kézirattári jelzet, Ms 4409/1-től Ms 4409/220-ig.
A legtöbb esetben magán a képen, a kép alsó sarkaiban vagy a verzóján is, egy vagy több ceruzával írt számot találunk, esetleg több különböző számot. Egy vagy több számozás is a festő kezétől származhat, de nehéz megállapítani, hogy melyek az eredeti, és melyek a később ráírt számok. A képek valamikor kissé összekeveredhettek, s a hordozó kartonra írt számozáskor némelyek, amelyek összetartoztak, messze kerültek egymástól. A bemutatás logikus, földrajzi sorrendjének kialakításakor derült ki, hogy az eredeti számok a helyesek, vagyis a képek, jelzetükhöz képest, most kerültek a helyükre. Ez a magyarázata annak, hogy nem a jelzetek számsorrendjében mutatjuk be az akvarelleket.
(Körmendy Kinga - Rozsondai Béla)
Waldstein és a képzőművészet
Thomas Ender és Magyarország
Ender akvarelljei
Jegyzetek
[1] A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825-1973. Összeállította Fekete Gézáné. Bp., MTAK, 1975. 305.
[2] WALDSTEIN János levele az MTA Elnökének. 1868. máj. 8. MTAK Kézirattár RAL 387a/1868. - Akadémiai Értesítő 3 (1868) 207.
[3] DIVALD Kornél: A Magyar Tudományos Akadémia palotája és gyűjteményei. Bp. 1917.
97.
[4] SZINNYEI József: Magyar írók élete és munkái. 14. Bp. 1914. 1406.
[5] SZABÓ László, Bártfai: Adatok gróf Széchenyi István és kora történetéhez. Bp. 1943. 78.
[6] WALDSTEIN János levelei Horvát Istvánnak. 1836-1841. OSZK Kézirattár Levelestár.
[7] WURZBACH, Constant: Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich. Bd. 52. Wien, 1885. 238.
[8] KÁLNOKY Hugó: Széchenyi István és Waldstein János keleti utazása 1830-ban. Kiad. bev. és jegyz. Kálnoky Hugó. (Bp.) É.n. 24. - EÖTVÖS Károly: Esterházy, Zichy, Waldstein. Pesti Napló 1877. aug. 5. 201. sz.
[9] Magyar nemzetségi zsebkönyv. Első rész. Főrangú családok. I. Bp. 1888. 261-262. - Magyarország vármegyéi és városai. Komárom vármegye. (Bp. É.n.) 51, 57, 72, 107, 108. - NAGY Iván: Magyarország családai címerekkel és nemzékrendi táblákkal. 11. Pest, 1865. 24.
[10] KÁLNOKY, i.m. 10-11.
[11] KÁLNOKY, i.m. 9.
[12] KÁLNOKY, i.m. 17.
[13] KÁLNOKY, i.m. 12.
[14] WURZBACH, i.m. Bd. 52. 239.
[15] SZABÓ, i.m. 238.
[16] WALDSTEIN János levelei Széchenyi Istvánnak. 1831-1847. MTAK Kézirattár K 209/91, 95-97.
[17] DIVALD, i.m. 11-12, 53.
[18] WALDSTEIN János levele Dessewffy Emilhez. 1864. jún. 9. MTAK Kézirattár RAL 690/1864. - WALDSTEIN János levele Dessewffy Emilhez. 1865. máj. 17. MTAK Kézirattár RAL 1329/1865.
[19] RÓZSA György: A Magyar Tudományos Akadémia palotája. Bp. 1982. 6.
[20] Művészeti lexikon. Szerk. Éber László. Bp. 1935. 542. - SZINNYEI, i.m. 1406. - WURZBACH, i.m. Bd. 52. 239.
[21] WALDSTEIN János levelei Pulszky Ferenchez. 1871-1876. OSZK Kézirattár Fond VIII/1133.
[22] Magyar képzőművészek lexikona. I. Szerk Szendrei János, Szentiványi Gyula. Bp. 1915. 162. - WALDSTEIN János: Szt. István keresztelése. Benczúr Gyula festménye. Kelet Népe 1876. febr. 17. 47. sz.
[23] WURZBACH, i.m. Bd. 52. 238.
[24] SZABÓ, i.m. 115. - WURZBACH, i.m. Bd. 4. Wien, 1858. 38-40.
[25] WURZBACH, i.m. Bd. 4. Wien, 1858. 41-43.
[26] KOSCHATZKY, Walter: Thomas Ender (1793-1875). Kammermaler Erzherzog Johanns. Graz, 1982. 83-87.
[27] KOSCHATZKY, i.m. 83.
[28] KOSCHATZKY, i.m. 156.
[29] Vasúti lexikon. Bp. 1991. - KÁLNOKY, i.m. 24.
[30] NAGY, i.m. 24.
[31] NAGY, i.m. 24.
[32] Magyar képzőművészek lexikona, i.m. 435-436.
[33] MALONYAY Dezső: Mednyánszky. Bp. 1905. 23.
[34] KOSCHATZKY, i.m. 156.
[35] WALDSTEIN János levele Falk Miksának. 1869. nov. 14. OSZK Kézirattár Fond IV/966.
[36] KOSCHATZKY, i.m. 156.
[37] Pesti Műegylet Évkönyvei. 1863. Kiállított művek lajstroma. 1863. szept. 15 - 1864. jan. 20.
[38] CSÁNKI Dezső levele az Akadémia elnökének. 1914. márc. 28. MTAK Kézirattár RAL Könyvtári iratok K 808:127/1914.
[39] Szépművészeti Múzeum. A Grafikai Osztály XLVI. kiállítása. Magyar Tájak. 1922. november. - Szépművészeti Múzeum kölcsönzési kérelme, a kölcsönzés feltételei és a kölcsönzési elismervény. Bp. 1922. okt. 27., illetve 1922. nov. 12. MTAK Kézirattár RAL Könyvtári iratok K 810:39/1922.
[40] Id. MARKÓ Károly. Kiállítás. Magyar Nemzeti Galéria. 1991. okt. - dec. Bp., MNG, 1991. 11.
Thomas Ender portréjának (Jos. Danhauser, 1834) lelőhelye: Thomas Ender (1793-1875). Niederösterreich in der Biedermeierzeit. Sonderausstellung 23. Okt. 1981 bis 7. März 1982. Niederösterreichisches Landesmuseum, Wien, 1982.
Waldstein János portréjának lelőhelye: KÁLNOKY Hugó: Széchenyi István és Waldstein János keleti utazása 1830-ban. Kiad. bev. és jegyz. Kálnoky Hugó. (Budapest, é.n.)