SÁROSPATAK a Bodrog folyó két partján terül el, a két városrészt a 19. században kőlábakon álló fahíd kötötte össze. Sárospatak múltja a 13. századig vezethető vissza. 1262-ben bővítette ki V. István a várat a "Vöröstoronnyal". 1270 körül Ubul Mihály lett a sárospataki uradalom birtokosa; a lakótornyot és a hozzá tartozó 12 kúriát királyi adományként kapta. 1310 körül Csák Máté hadai elpusztították Sárospatakot, de gyorsan kiheverte a dúlást, mert 1355-ben már királyi szabadalmas községként említik. Zsigmond királytól Perényi Zsigmond kapta adományként Sárospatakot; halálával azonban visszaszállt a koronára. Ezután a Palóczy családé lett Sárospatak. Palóczy Antal elesett a mohácsi csatában, Perényi Péter erdélyi vajda és koronaőr pedig elfoglalta a gazdátlan várat. Mikor Perényi Péter Ferdinánd pártjára állt Szapolyai ellenében, Ferdinánd megerősítette őt Sárospatak birtokában. Perényi nagy építkezéseket kezdett Sárospatakon, amelyeket nem tudott befejezni, mert 1548-ban meghalt. 1566-ban török-tatár csapatok támadták meg Sárospatakot, a községet felgyújtották, és a lakók egy részét rabságba hurcolták. A várat azonban nem tudták bevenni. A vár és az uradalom 1608-ban a kincstár birtokába jutott; innen váltotta magához Lorántffy Mihály több mint 300 ezer forintért. Halála után lánya, Lorántffy Zsuzsanna, I. Rákóczi György felesége örökölte Sárospatakot. Ebben az időben fejlődött a legtöbbet Sárospatak. I. Rákóczi György rendbe hozatta a várat, s új épületeket is emeltetett. Itt keresték fel az erdélyi rendek Rákóczit, hogy fejedelemnek kérjék fel. Férje halála után Lorántffy Zsuzsanna visszatért Sárospatakra, és minden erejével a sárospataki kollégium felvirágoztatására törekedett. Neves tanárokat hívott ide; négy éven keresztül tanított itt Comenius, itt írta Orbis Pictus c. korszakalkotó tankönyvét. Lorántffy Zsuzsanna 1650-ben nyomdát is alapított a városban. A Thököly-felkelés leverése után I. Rákóczi Ferenc örököseié lett Sárospatak. Az 1690-es évek közepén II. Rákóczi Ferenc költözött feleségével a sárospataki várba, s fényes udvartartást vittek. A fejedelem a Rákóczi-szabadságharc alatt sokszor időzött itt. A vár udvarán végezték ki Bezerédy Imrét, a Rákóczi Ferencet eláruló brigadérost. 1711-ben Sárospatak - Rákóczi egyéb birtokaival együtt - a királyi kincstáré lett. 1806-ban Breczenheim Ágost herceg kapta meg, cserébe más birtokokért. A város 1830-ig a herceg Breczenheim-féle uradalomhoz tartozott, ekkor 300 ezer pengő forintért örökre megváltotta magát.

A sárospataki várkastély két részből, a lakótoronyból és a részben reneszánsz kori épületnégyszögből áll. A trachitsziklán álló lakótornyot I. vagy II. András idejében építették. Az azóta többször átalakított várnak ez az egyetlen, még eredeti részeket tartalmazó maradványa. A torony kétemeletes, eredetileg sáncárok vette körül. A torony melletti épületnégyszög legértékesebb része az 1530 táján Perényi Péter által építtetett reneszánsz szárny és annak folyosóval való összekötése a középkori résszel. Az épületrész a reneszánsz stílus kissé naiv, provincialisztikus változatához tartozik, s e tekintetben a legjellegzetesebb magyarországi épület. A Perényi-szárny folytatásaként emelkedő két szárnyat Breczenheim herceg építtette az eredeti épületek alapjaira. A negyedik szárny a Lorántffy Zsuzsanna kezdeményezésére emelt reneszánsz stílusú épület. A várkastélyt angolkert veszi körül, amelyet a tulajdonos megnyitott a város lakóinak is. Sárospatak másik nevezetessége a református kollégium, amely a Lorántffy Zsuzsanna utáni időkben még nagyobb hírnévre tett szert. A 18-19. században a kollégium híres diákjai: Bessenyei György, Barczafalvi Szabó Dániel (ő rektora is volt a kollégiumnak), Kazinczy Ferenc, Kossuth Lajos, Tompa Mihály. A kollégium országos jelentőségű, több mint 30 ezer kötetes könyvtárral rendelkezett. Sárospatakot az 1800-as évek közepén 4200-an lakták. A városnak nagy kiterjedésű szántóföldjei, a Hegyalján szőlői és kőbányái voltak.

Bibliográfia: Benczur 1847, Divald 1903, György Aladár, Marosi, Rácz, Rados, Szinnyei, Zemplén, Zombory 1860