ÓTÁTRAFÜRED / Starý Smokovec / Schmecks a Szepesség északnyugati szélén, a Nagyszalóki-csúcs déli lejtőjén fekvő fürdőhely. Északról a Tátra bércei határolják, dél felől a szepesi síkságra látni. Fekvése következtében éghajlati viszonyai kedvezőek mind a pihenni vágyók, mind a betegek számára. A fürdő 1839 óta lett egyre híresebb, mikor Posewitz Sámuel (1780-1871) orvosdoktor a gräfenbergi vízgyógymódot bevezette. Ótátrafüredet a vasút megépítéséig csak a szomszédos megyék lakossága látogatta. Ekkoriban savanyúvizéért keresték fel, amelyet "Schmecks"-nek neveztek. Innen származik német elnevezése; magyar nevét az akkor már igen divatos Balatonfüred után kapta. Az ásványvizet vizelethajtásra, gyomorpanaszokra használták. Ez idő tájt fürdőházai még alig voltak; a legjelentősebb épület a savanyúvízforrás felett svájci mintára emelt tánc- és ebédlőterem - az úgynevezett Schweitzerhaus - volt, amely szállodaként is szolgált. Ótátrafüred a magas-tátrai kirándulások kiindulópontja volt. Kedvelt úti cél az ún. Rablókő, amely egymásra csúszott gránitsziklákból áll, kunyhó alakot formázva. Innen nagyszerű a kilátás a Poprád folyó völgyére és a tátraalji városokra. Könnyebb, padokkal ellátott sétautak is vezettek a "régi kilátáshoz" és az "új kilátáshoz". Ezekről a helyekről is a Magas-Tátra és a Tátraalja panorámáját csodálták a fürdővendégek. Ótátrafüredről nagyszerű látványt nyújt a Lomnici-csúcs / Lomnický štít / Lomnitzer Spitze (2632 m). Sokáig a legmagasabb Tátra-csúcsnak hitték, a pontos mérések azonban a Gerlachfalvi-csúcs elsőségét mutatták ki. A Lomnici-csúcsot elsőként Fröhlich Dávid, a késmárki evangélikus líceum rektora mászta meg 1615-ben. Írásos beszámoló a hegycsúcs megmászásáról egy angol orvos, Robert Townson tollából származik, aki az 1790-es évek elején kísérőivel megmászta, s ezt le is írta Travels in Hungary... (Utazás Magyarországon...) című, 1797-ben Londonban megjelent könyvében.

Bibliográfia: Heksch 1881, Jancsik, Kollár