LIETAVA (Zsolnalitva) / Lietava várának neve szláv eredetre vall. A néphagyomány szerint a honfoglalás és a szlávok megkeresztelkedése előtti időkben a várhegyen Lada istennő temploma állt. A vár a 13. században épült, építésekor állítólag meghagyták, hogy olyan helyen épüljön fel az erődítmény, hova az ellenség csak repülve (lietat) tud feljutni. A vár volt Csák Máté kezében is; I. (Nagy) Lajos király a Bebek családnak adományozta. Tőlük szerezte meg a várat és a hozzá tartozó, 21 községet magába foglaló uradalmat Szapolyai Imre, mint Bebek Orsolya férje. A Szapolyaiaktól adományként kapta szedletzi Kosztka Miklós, mert elősegítette Szapolyai István lányának, Borbálának, Zsigmond lengyel királlyal kötött házasságát. Kosztka lányát a protestánssá lett nyitrai püspök, Thurzó Ferenc vette feleségül. A Wittenbergben tanult Thurzó Imre halálával megszűnt a Thurzók férfiága, így a nőági örökösökre szállt a birtok, amelyet együttesen igazgattak. A várban a 18. században még várnagyok laktak. A sokfelé szakadt tulajdonosok a várra nem akartak költeni, ezért a templomi ruhákat, székeket, oltárképet a zsolnalitvai templomba, az egyéb bútorokat a tulajdonosokhoz szállíttatták, és a várat sorsára hagyták. A várrom alatt az 1800-as években urasági major volt tehenészettel. A Zsolnalitva község templomába vitt oltárképhez a tatárjárás idejébe visszavezető népmonda fűződik. Divald Kornél művészettörténész szerint azonban a deszkára festett oltárkép a tízezer vértanút ábrázolja, s egy középkori szárnyasoltár részlete.

Bibliográfia: Császár, Divald, Kerekes, Lietava, Lovcsányi, Mednyánszky 1829, Mednyánszky 1844, Mednyánszky 1981, Mednyánszky 1983