ILLAVA / Ilava / Illau várát eleinte Levának nevezték, és először mint Csák Máté birtoka bukkant fel a történelemben. Károly Róberttől szabadalmat nyert és királyi kapitányok kormányozták. A 15. században a Magyarországra betörő husziták foglalták el. Albert király feleségének, Erzsébetnek adományozta. Ezután Cillei Ulrik tulajdonába került a vár, aki zálogba adta Szentmiklósi Pongrácnak, azzal a feltétellel, hogy a várat lerombolja és újat nem épít helyébe. Ezt a feltételt a zálogbavevő biztosan nem teljesítette, mert később is erősségként említik Illavát. Mátyás király hadvezérének, Magyar Balázsnak adományozta, aki megosztotta a vár birtokait vejével, Kinizsi Pállal. Kinizsi a Szapolyai családnak adta zálogbirtokként, akik Kinizsi halála után királyi adományként megszerezték. Szapolyai János királytól Ferdinánd elfoglalta, s a délvidéki Osztrosith családnak adományozta. Osztrosith Máté részese volt annak a tervnek, melyet magyarországi főurak I. Lipót (1657-1705) ellen forraltak, ezért menekülnie kellett. Vagyonára a királyi kincstár tette rá kezét. A kincstártól szerezte meg a birtokot, benne Illava várát, gróf Bräuner 80 ezer forintért. Ő az alsóvárat lakásnak rendezte be, a felsőt pedig rendházzá alakíttatta, s 1692-ben, a Széchényi György (1592-1695) prímással kötött szerződés értelmében oda fogolykiváltó (trinitárius) szerzeteseket fogadott be. Ez volt a rend első kolostora Magyarországon, s a rend II. József uralkodása idején történt feloszlatásáig fennmaradt. A felső- és alsóvárat elválasztó árok helyébe 1719-ben templomot építettek. Gróf Bräuner halála után a Königsegg grófi család örökölte az uradalmat. 1855-ben a felső várat a bécsi kormány megvásárolta a családtól, és állami fegyintézetté alakították át. Befogadóképessége 1200 személyre szólt, és a súlyosabb, tíz évnél hosszabb időre elítélt rabokat tartották itt. Illava mezőváros a várkastély mellett fekszik. Az 1850-es években 1000 szlovák lakosa volt. Határa nagy és termékeny, lakosai szorgalmas mesteremberek. A Vág völgyét végigutazó J. A. Krickel könyvében megjegyezte, hogy Illaván olyan sört főznek, amelynél jobbat Bajorországban sem lehet inni.

Bibliográfia: Fekete Nagy, Illava, Kerekes, Krickel, Lovcsányi, Mednyánszky 1844, Mednyánszky 1981, Pázmány, Rupp

A VÁG / Váh / Waag a Duna bal oldali mellékfolyója. Két fő ága: a Fehér-Vág / Biely Váh a Magas-Tátrában, a Kriván alatti Zöld-tóból / Zelené pleso Kriváňske ered, és felveszi a Mlinica-patakot / Mlynica, a Fekete-Vág / Čierny Váh az Alacsony-Tátrából / Nízke Tatry a Király-hegytől / Král'ova hol'a / Königsalm indul. A két ág egyesül, majd hamarosan - Liptóújvárnál / Liptovský Hrádok - felveszi a Béla / Belá folyót. A Vág kanyarogva nyugatra tart a Liptói-medencében, az Árva / Orava betorkollása után a kralováni / Kral'ovány szoroson át eléri a Turóci-medencét / Turčianska kotlina, majd a Kis-Fátra áttörése, a szép sztrecsnói / Strečno szoros után Zsolna / Žilina / Sillein következik. Itt a folyó délnyugatnak veszi az irányt, Trencsén / Trenčín alatt kilép a síkság nyúlványára, aztán délre fordul. A Kis-Dunába ömlik, s innen Vág-Duna a neve, balról felveszi a Nyitrát / Ňitra, míg Komáromnál betorkollik a Dunába. Forrásaitól a Vág teljes hossza 375 km. Régi idők óta fontos vízi út. Alsó szakasza hajózható, de nagy esésű, gyors folyású felsőbb részét is használták faúsztatásra, tutajozásra. Szabályozására már századokkal ezelőtt születtek tervek, de a munkák csak a 19. század végén indultak meg. Azóta az ármentesítés, a mezőgazdaság, a hajózás és az energiatermelés szempontjai szerint a Vág völgyében gátakat, víztározókat építettek. Sok helyen ma már más a táj képe, mint amikor Thomas Ender megfestette.

Bibliográfia: Bolgár, Konkoly, Lovcsányi, Pechány