GALGÓC / Hlohovec / Freistadtl várát már Anonymus is említi Colgoucy néven. Hosszabb ideig királyi várispánság székhelye, majd Csák Mátéé lett. Halála után a koronára szállt a birtok, I. (Nagy) Lajos király 1349-ben Ujlaki Kont Miklós nádornak adományozta a várat a hozzá tartozó uradalommal. II. Lajos 1524-ben bethlenfalvi Thurzó Sándornak adta, s a Thurzóké maradt egy évszázadon keresztül. A 16. században protestáns könyvnyomda és gimnázium működött Galgócon. 1585 és 1588 között itt volt nyomdász Mantskovit Bálint. A Thurzó család kihalása után gróf Forgách Ádám 180 ezer forintért szerezte meg Galgócot a királyi kincstártól. Mivel Forgách Ádám fia, gróf Forgách Simon II. Rákóczi Ferenc hadvezére volt, a szabadságharc bukása után birtokait elkobozták. Galgóc vára és az uradalom 1715-ben gróf Erdődy György birtokába került. Az Erdődyek építették a vár helyén a fényűző kastélyt. Galgóc nevezetes szerepet játszott a török hódoltság idején. Vára végvár volt. A Bocskai-felkelés és Bethlen Gábor hadjáratai során a mezőváros és a vár nagy károkat szenvedett. A törökök 1663-ban elfoglalták - miután a várőrség Érsekújvár eleste hírére a várat magára hagyta -, de az 1664. évi vasvári béke visszajuttatta a várat magyar kézre. A város legnagyobb veszteségét az 1708. évi pestis következtében szenvedte el, ekkor 3300 áldozatot követelt a járvány. A 19. század közepén a városkának 3700, főleg szlovák anyanyelvű lakosa volt, akik mezőgazdasággal, faeszközök készítésével foglalkoztak ez idő tájt. Galgóc jelentős állomása volt a Vág folyón fát szállító tutajosoknak, ezért kereskedelmi központnak számított.

Bibliográfia: Benczur 1846, Ernst Teréz, Kelecsényi, Krickel, Kristó, Lovcsányi, Luppa, Marosi, Mednyánszky 1844, Mednyánszky 1981, Pechány, Rupp

AZ ERDŐDY-KASTÉLYT Galgóc várának romjain az uradalom tulajdonosa, gróf Erdődy József építtette a 18. század közepén. A vár északi bástyafala helyére gyönyörű kilátást nyújtó teraszt építettek, pompás parkot, üvegházakat hoztak létre. Joseph Adalbert Krickel, aki felső-magyarországi utazásairól könyvet adott ki 1831-ben, említi, hogy a parkot egy a Vág folyóra helyezett kerekes vízemelő szerkezettel öntözték. Krickel leír egy parki utat, amely 36 lépés széles és 600 lépés hosszú, s mindkét oldalon 68 virágváza szegélyezi. Megnézte a kastély melletti lovaglóiskolát, a lóistállókat, a kocsiszínt 32 szép kocsival, valamint a színházépületet, amely minden várakozását felülmúlta. Beethoven az Erdődy család vendégeként koncertet adott a színházteremben. Krickel - és Mednyánszky Alajos is - csodálattal említi a narancsházat, valamint az ananászházat. Mednyánszky leírja, hogy a narancsfák között százévesnél idősebbeket is látott. A narancsház - Orangerie - egyébként a 18. század rokokó fényűzésének elengedhetetlen kelléke volt. A kastélykertet a tulajdonos a 19. század közepén megnyitotta a nagyközönség előtt. A kastélyban több ezer kötetes könyvtár és régiséggyűjtemény volt. A kastély termeiben a magyar királyok, valamint az Erdődy-ősök portréi borították a falakat. A kastélykápolna rokokó oltárán állították fel a Bakócz Tamás esztergomi érsek (1497-1521) hagyatékából származó, körtefából faragott betlehemet. A finoman megformált alakokból álló remekmű különlegessége, hogy Szent Józsefet - a reneszánsz-humanista ízlésnek megfelelően - borotvált arccal ábrázolják. Az Erdődy család hagyománya szerint a betlehem egykor Mátyás királyé volt.

Bibliográfia: Benczur 1846, Divald, Krickel, Lovcsányi, Luppa, Marosi, Mednyánszky 1844, Mednyánszky 1981