Thomas Ender (1793-1875)

Johann Ender és felesége Bécsben 1793-ban harmadik gyermekét várta. Mindketten sziléziai eredetűek, a férjnek ez a második házassága. November 3-án az asszony ikreknek adott életet: a két fiú a keresztségben a Johann Nepomuk és a Thomas (egyesek szerint Johann Thomas) nevet kapta.

Thomas EnderMindkét fiú már gyermekkorában ügyesen rajzolt, így tizenhárom éves korukban, 1806. április 23-án felvették őket a bécsi Szent Anna művészeti akadémiára. Ott antik gipszek és természet utáni rajzolást, anatómiát, majd képkomponálást tanultak. Johann Nepomuk történeti, mitológiai és arcképfestő szeretett volna lenni, Thomas tájfestőnek készült.

A bécsi akadémián a fiatal Thomas Enderre legnagyobb hatással ekkor Laurenz Janscha, a nagy akvarellista volt. Thomas Ender tehetségét 1817-ben már aranyakkal díjazták, és Metternich herceg foglalkoztatta. Első természet utáni tájrajzai Ausztriában készültek. Ekkor történt, hogy I. Ferenc osztrák császár és magyar király leánya, Leopoldina férjhez ment Dom Pedro portugál trónörököshöz, s a menyasszonnyal egész természettudományos expedíció indult a távoli brazíliai udvarba. Botanikus, orvos, mineralógus mellett szükség volt udvari rajzolóra, festőre, és erre a fiatal Thomas Endert szemelték ki, aki többezer rajzban, akvarellben örökítette meg az utazást az indulástól az egzotikus úticélig, majd hazáig [1]. Ender brazíliai rajzai a bécsi Akademie der Künste gyűjteményét gazdagítják.

Eközben testvérének, Johann Nepomuk Endernek egy festményét Esterházy Pál herceg veszi meg, a császártól több díjat nyer, és 1818-tól gróf Széchenyi István lesz a legfőbb megrendelője és pártfogója. 1831-ben ő festette meg a Magyar Tudományos Akadémia allegóriáját [2]. Thomas Ender a brazíliai utazást követően magát a császárt és udvarát kísérte Itáliába. A több hónapos út végén, 1819 júniusában Rómában telepedik le, ahol testvérével együtt hosszabb ideig lakik ösztöndíjasként a Palazzo Venezia legfelső emeletén.

Thomas Ender 1824-től a Kaiserliche und königliche Akademie der bildenden Künste tagja, szerepel az akadémia kiállításain. Ebben az évben testvérével tanulmányutat tesz a Milánó-Genf-Párizs útvonalon.

1829-ben mindketten professzorok lesznek a bécsi Képzőművészeti Akadémián. Thomas hamarosan feladja professzori székét, és Steiermarkba vonul vissza tájrajzolás, festés céljából. Barátja, Matthäus Loder halála után János főherceg udvari festője lesz. Feladatai közé tartozott különleges természeti képződmények, vízesések, sziklás hegyek rajzolása, festése. 1832-ben Bécsben kiállítják steiermarki és Salzburg környéki rajzait. Császári ajándékként Oroszországba is eljutottak olajjal festett, nagy méretű tájképei.

1835-től ismét tényleges professzor Bécsben, de eközben ismételten tanulmányutakat tett Itáliában és a Duna mentén. 1832-ben házasodik, felesége Árvay Jánosnak, a budai vár tisztviselőjének leánya, Terézia. Pesti látkép-kiadója is van, Conrad Adolf Hartleben pesti litográfiai intézete, amelynél Rudolf Alttal és Carolus Klettével (Klette Károly) együtt megjelenik Malerische Ansichten der Donau (Festői dunai látképek, 1838) című tájrajz-albuma. 1837-ben János főherceg magával viszi Endert, úti rajzolónak, egy dunai útra egészen a Fekete-tengerig és a Krím-félszigetig. Visszafelé az út természetesen Görögországot is érinti (mint korábban, 1818-ban az ikertestvér, Johann útja Széchenyi kíséretében).

Az évtizedekig utazó tájfestőt 1850-ben, az oktatás átszervezése miatt, elbocsátják az Akadémiáról. 1853-66 között keletkezett tájképeit monográfusa már késői műveknek nevezi [3]. Ide tartozik az - a monográfiában méltatlanul mellőzött - sorozat, amely Waldstein János gróf ajándékaként a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonába került. Ezeket a nagy méretű táj-akvarelleket átnézve megállapíthatjuk, hogy Thomas Ender életműve a kezdetektől az utolsó periódusig azonos színvonalat, alig változó, józan természetlátásra alapozott tájképi előadásmódot képvisel.

A bécsi-itáliai tanultságú mester tisztelte a klasszicizáló-historizmus emelkedett történeti eszményeit, de nem volt idegen számára a köznapi múlt és jelen sem. Alaposan és finoman rajzolta le a középkori várak és templomok romjait, s észrevette az "erdőmesteri lakások" vidékies barokk-klasszicista kedvességét is. A főúri kastélyok legfrissebben épített üvegházait és kerti mulatóhelyeit éppenúgy megfesti, mint a magas tetejű kunyhókat egy-egy szepesi vagy tátrai faluban. Nem idegen az sem Thomas Ender számára, ha egy "történeti" tájban nincs egy árva épület sem, csak kékesen-zöldesen csillog a hegyi tó víze, kirajzolódik az ismerős hegyek sziluettje, s az előtérben valami pásztorok tanyáznak.

Thomas Ender műveinek természete és emberalkotta kultúrája emelkedett és harmonikus, nemes és egyszerű. Árkádiák formálódnak Szepes és Sáros megyében, a Csorba-tó partján, Csorsztyn és Nedec környékén. A múlt lerombolt emlékei között nem "borong néma homály", a geológiai objektumok szépek, a faragott kövek mind meghatározott korra utaló történeti tárgyak, magasba szöknek a várfalak, de önmagukon kívül nem beszélnek semmiről. Az osztrák festő Waldstein János megbízására sem lép túl önmagán, s csak a már létező tájfényképező masinákat felülmúló pontossággal rajzol, fest, árnyal. Legközelebb áll hozzá saját korának mozgalmas eleven élete. Thomas Endertől a még gyermek, a szepességi Nagyőrön élő Mednyánszky László pontos rajzolást tanulhatott, a szemmel látható táj tiszteletét, s a mesterséget mint minden művészi közlés szolid alapját. Édesanyja később is elküldte Bécsbe Thomas Ender után fia rajzait, aki tanulásra biztatta.

Thomas Ender rajz- és vízfestményhagyatékának alig ismert, Budapesten található része egyszerre figyelemre méltó emléke az osztrák és magyar kultúrának.

Jegyzetek

[1] KOSCHATZKY, Walter: Thomas Ender (1793-1875), Kammermaler Erzherzog Johanns. Graz, 1982 (a korábbi irodalommal). 168, 227-229.
[2] A Magyar Tudományos Akadémia és a művészetek a 19. században. Katalógus, szerk. Szabó Júlia, Majoros Valéria. Budapest, 1992. 13.
[3] KOSCHATZKY, i.m. 156, 168-169.

(Szabó Júlia)