UNGVÁR / Užhorod az Ung / Už folyó partján fekszik. Ungvár kővára bizonyosan a tatárjárás után épült. A várat és birtokait IV. László az Aba nemzetségnek ajándékozta; tőlük szerezte vissza Károly Róbert, aki a rozgonyi csatában vitézül harcolt testvéreknek, Drugeth Jánosnak és Fülöpnek adományozta. A vár és az uradalom több évszázadon át a Homonnai Drugeth család birtoka volt. Ungvár történelmének mozgalmasabb időszaka a mohácsi vész után következett. A váradi béke Ungvárt Szapolyai János király fennhatósága alá sorolta, özvegye, Izabella királyné azonban átadta Ferdinánd hadvezérének, Castaldonak. A Homonnai Drugethek protestánsokká lettek, és pártfogásuk alatt több jeles protestáns prédikátor és hitvitázó élt Ungváron. A Homonnai Drugeth család papja volt Tolnai Balog János, aki korának ismert költője és Bocatius János közeli barátja volt. Rövid ideig - 1622 és 1624 között - Ungváron volt prédikátor Pataki Füsüs János, a "Királyoknak tüköre" című, első magyar nyelvű államelméleti mű írója. Homonnai Drugeth György 1617-ben visszatért a katolikus hitre, és az ellenreformáció buzgó támogatója lett. Homonnán jezsuita kollégiumot alapított, és a pálosok működését is támogatta, amint fia, Homonnai Drugeth János és felesége Jakusith Anna is. A jezsuita kollégiumot Ungvárra költöztették, és 1646 áprilisában Jakusith Anna szorgalmazására jött létre a vallási unió Ungváron. Az ungvári uradalom 63 ortodox papja csatlakozott a római katolikus egyházhoz, azzal a feltétellel, hogy a keleti egyház rítusát megtarthatják, és püspökeiket maguk választhatják. A felső-magyarországi szabadságküzdelmek idején véget ért Ungvár nyugalmas korszaka. Thököly Imre 1683-ban elfoglalta a várat; az ostrom alatti tűzvész nagy pusztítást vitt végbe a várbeli épületekben. Az 1600-as évek végén házasság útján gr. Bercsényi Miklós lett az ungvári vár tulajdonosa; ő négyszög alakú palotát építtetett a várban. A Rákóczi-szabadságharc után Ungvár koronabirtok lett, a várat kaszárnyaként használták 1775-ig. Ekkor Mária Terézia a várat az Ungvárra helyezett munkácsi görög katolikus püspökségnek adományozta; a várban papnevelő intézet működött. A jezsuita kollégiumból alakították ki a görög katolikus püspöki palotát, és a jezsuiták templomából lett a püspöki székesegyház. Ungvár nevezetes épületei közé tartozik még az U alakú, tágas vármegyeháza és a gimnázium épülete. Itt tanított élete utolsó évében Dayka Gábor, aki 1796. október 20-án halt meg, és az ungvári Kálvária-hegyen lévő temetőben nyugszik.

Ungvár a 19. század közepén 8 ezer lakosú kamarai mezőváros volt. Petőfi - aki 1847. évi erdélyi útja során megállt Ungváron - így jellemzi a várost: "Piszkos és rendetlen. Épen ollyan, mint a részeg ember, ki pocsétába bukott, s most sárosan tántorog haza felé." A város lakói földműveléssel, szőlőműveléssel és kézművességgel foglalkoztak. Ungvárnak nagy szőlőhegye volt, amely azonban gyenge bort termett. Az Ung folyó vizét nem messze a várostól a Zugónak nevezett csatornába vezették; erre a csatornára posztó- és gubakallót, valamint fűrészmalmot telepítettek.

Bibliográfia: Hodinka, Komócsy, Petőfi 1956b, Thaly, Zombory 1858