ZAKOPANE 740 m magasságban fekvő város, ma a "Tátra fővárosának" mondják, a 19. század harmadik negyedében azonban még kisközség volt. A közelében fekvő vashámorokról volt nevezetes. Zakopane neve egy 1616-ból származó oklevélben fordul elő először. Lakosságát gorálok - a Magas-Tátra pásztorkodással foglalkozó lengyel lakói - alkották, a népesség az erdei legelők tanyáin élt. Zakopane történetét meghatározta, hogy a 18. század közepén vasércet találtak a Jaworzynka-völgyben. Lengyelország első felosztásakor került Zakopane a Habsburg Birodalomhoz. A község csak a 19. század közepén indult fejlődésnek. 1845-ben létesítették az első plébániát, akkor építették az első kápolnát is. Ez idő tájt alapította az első elemi iskolát a község plébánosa, Józef Stolarczyk. Ekkoriban jelentek meg az első turisták Zakopane környékén. Üdülőhellyé Tytus Chalubiński, híres varsói orvos munkássága folytán vált, aki ifjúkorában részt vett a magyar szabadságharcban. Az 1870-es években került Zakopanéba, ő fedezte fel a környéket az idegenforgalom számára. Megfigyelte, hogy Zakopane hegyi levegője jótékonyan hat a tüdőbetegségre, ezzel megalapozta Zakopanénak mint gyógyüdülőhelynek a hírnevét.

Bibliográfia: Kollár, Lazarek