A MAGAS-TÁTRA / Vysoké Tatry / Hohe Tatra / High Tatra a Kárpátok vonulatának legészakibb és legmagasabb része, alpesi jellegű hegység. Területe 260 négyzetkilométer, főgerincének hossza 26 km. Nyugaton a Liptói-Tátrától (Liptói-havasok) / Liptovské Tatry a Csendes-völgy / Tichá dolina és a Liliowe-hágó / L'aliové sedlo / Liliowe (1947 m), északkeleten a Bélai-Tátrától (Bélai-havasok) / Belianske Tatry a Hátsó-Rézaknák-völgye / Zadné Meďodoly és a Kopa-hágó / Kopské sedlo (1749 m) határolja. A főgerinc íve nagyjából kelet-nyugati irányú, dél felé domborodik. Belőle váltakozva, sugarasan ágaznak ki a mellékgerincek északra és délre; a legmagasabb csúcsok a déli mellékágakból emelkednek. A mélyen benyúló völgyekkel tagolt, hirtelen kiemelkedő hatalmas hegytömb különösen délről, a Poprádi-fennsíkról / Popradská kotlina nyújt nagyszerű látványt. Északon fokozatosabb az átmenet a síkság felé. A csúcsok közül hét nyúlik 2600 m fölé, a legmagasabb a Gerlachfalvi-csúcs / Gerlachovský štít (2663 m, illetve újabb adat a Balti-tenger szintjétől 2655 m). Neve 1896-tól Ferenc József-csúcs, 1949-1962 között Sztálin-csúcs volt.

A Magas-Tátra fő tömege a harmadkorban felgyűrődött gránit, illetve a belőle képződött milonit, mellette kristályos pala és gneisz. Az üledékes kőzetek rétegei jórészt lepusztultak. Maradványai találhatók a lengyelországi részeken, azaz a Lengyel-Tátrában, valamint a Litpói-Tátrában. A Bélai-Tátra anyaga mészkő. A negyedkori jégkorszakok emlékei az U alakú völgyek, s a kivájt vagy morénával eltorlaszolt tavak. A Magas-Tátra tavakban igen gazdag; a legnagyobb a Halas-tó / Morskie Oko (34,5 hektár), a legmélyebb a Nagy-tó / Wielki Staw (79,3 m), a legmagasabb fekvésű a Kék-tavacska / Modré pliesko (2157 m). A hóból, firnből ma a Tátrában nem jön létre gleccser.

A növényzet követi a magas hegységek öveit: elegyes erdők, majd fenyvesek, majd az alhavasi övben törpefenyők és törpeboróka, végül a havasi gyepek. A meszes talajokon változatosabb a flóra, mint a gránitból képződött savanyú talajokon. A Tátrában élő több mint 3000 faj: mohák, páfrányok, virágos növények közül jó néhány faj csak itt található. A magas hegyvidék állatai közül a zerge és a mormota a legjellegzetesebb.

A magas hegyeket és a völgyeket vadászok, pásztorok, favágók, szénégetők járták, azután utazók, kutatók, kirándulók is felkeresték. Tátrai csúcsok megmászásáról az első feljegyzések a 17. századból maradtak ránk. A tátraalji üdülőhelyek a 19. század elejétől kezdtek kiépülni. A Tátra feltárása és a túristaforgalom a kassa-oderbergi vasútvonal megépülésével (1870-1871) és a Magyarországi Kárpát Egyesület (1873) és a Lengyel Tátra Egyesület / Polskie Towarzystwo Tatrzańskie (1874) megalakulásával és működésével lendült fel. Amikor Ender e vidéket járta, akkor a Magas-Tátra Magyarország két vármegyéjéhez, Szepeshez és Liptóhoz, és Galícia (Gácsország) területéhez tartozott. Ma Szlovákia és Lengyelország, a két nemzeti park: Tatranský Národný park (TANAP) és Tatrzańsky Park Narodowy (TPN) őrzi és óvja, teszi közös kincsünkké e táj természeti és emberi értékeit.

Bibliográfia: Adamec, Komarnicki, Šimko