VÖRÖSKOLOSTOR / Červený Kláštor nevét hajdan vörös cseréppel borított tetejéről nyerte. A kolostort Kakas mester, Rikalf fia - a Berzeviczy család őse - alapította a karthauzi szerzetesek számára. Az övék maradt 1545-ig, majd többszöri tulajdonosváltás után a 18. század elején Matyasovszky László nyitrai püspök 30 ezer forintért megszerezte, és itáliai kamalduli szerzeteseket telepített a kolostorba. Mikor II. József a szerzetesrendek nagy részét feloszlatta, az épületegyüttes az eperjesi görög katolikus püspökségé lett.

A Vöröskolostor épületeinél három építészeti korszak hatása figyelhető meg. A karthauzi szerzetesek által épített legrégibb részek - illetve azok maradványai - a 14. század elejéről származnak és tisztán gótikus ízlésűek. A második korszak a 17. század közepére esik, akkor építették a lőrésekkel ellátott körfalat. Az építtető Rákóczi Pál és felesége volt. A harmadik korszak a kamalduli szerzetesek idejére, a 18. század közepére esik. Ők rokokó stílusúvá építették át a templomot és a kolostort is. A kolostor temploma egyhajós, ablakai a 14. századból származnak. A szentély két oldalán mellékkápolnák vannak, az egyik Kapy Zsigmond egri kanonok, címzetes püspök kápolnája; ide is temették 1728-ban.

A rendház híres szerzetese Cyprián atya, akit "repülő barátnak" is neveztek. Ő gyógynövényeket termesztett, botanikával foglalkozott, füvészkönyvet állított össze. Melléknevét állítólagos repüléssel kapcsolatos kísérleteiről kapta. A kolostorban élt és dolgozott Romuald Hadvábny atya (1714-1780), az első szlovák nyelvű Szentírás fordítója; latin-szlovák szótárat is összeállított, és hozzá szlovák nyelvtant írt.

Bibliográfia: Divald 1905, Encyklopédia Slovenska, Kollár, Kristó, Posewitz, Raisz, Szepesi