LŐCSE / Levoča / Leutschau városát a tatárjárás után kezdték építeni szepesi szászok. Már 1285-ben királyi várossá vált, és a szepesi szász tartomány főhelye lett. Címerét IV. Lászlótól kapta. 1772-ig a szepesi szász kamaragrófság székelye volt. A város hosszú időn keresztül vetélkedett Késmárkkal és Iglóval az árumegállító jog miatt. A küzdelem, amely többször véres csatába torkollt, végül 1558-ban királyi döntéssel Lőcse javára dőlt el. A döntésben nagy szerepe lehetett annak a ténynek, hogy a kettős királyság idején Lőcse Ferdinánd pártjára állt. A város, annak ellenére, hogy a protestantizmus már korán meghódította, Bocskai István és Bethlen Gábor hadjáratai idején, valamint a Thököly-felkelés alatt királyhű maradt. A Rákóczi-szabadságharc alatt Lőcse a fejedelem mellé állt; a várost csak 1709-1710 fordulóján foglalták el a császári csapatok. Erről az ostromról írta Jókai Mór A lőcsei fehér asszony c. regényét. 1876-ban, amikor a Szepesség önállósága megszűnt, Lőcse lett Szepes vármegye székhelye. Lőcse híres iskolaváros volt. Első ismert latin iskoláját a reformáció után alapították. Az ellenreformáció idején a jezsuiták megkapták a több mint egy évszázada üresen álló kolostort és templomát, iskolának pedig új épületet emeltek. Széchényi György (1592-1695) esztergomi érsek 1694-ben nemesi konviktust is építtetett. A jezsuita gimnázium kitűnő tanintézménnyé vált; olyan tanárai voltak, mint Hell Miksa, a csillagász, vagy Wagner Károly történettudós (1732-1790), aki később Budán az egyetemi könyvtár vezetője lett. A jezsuita rend eltörlése után világi tanárok tanítottak az iskolában, köztük 1792 és 1795 között Dayka Gábor. A városban id. Klöss Jakab már 1614-ben nyomdát alapított. Másik neves nyomdájában, a Brewer-nyomdában, amely 1625-től több mint száz évig működött, jelent meg Comenius Orbis Pictus-a. Comenius a nyomda egyik legnépszerűbb szerzője volt. A város híres szülöttei Czausig József és id. Markó Károly festők.

Lőcse városa építészetileg megőrizte középkorias jellegét. Sok ház a gótikus és a reneszánsz stílus keverékét mutatja, más épületeknél a reneszánszt a barokkal vegyítették. A város leghíresebb műemléke a Szent Jakab-templom. A 13. század elején kezdték építeni, és a 16. századig dolgoztak rajta. Csarnoktemplom, a királyi Magyarország egyik legnagyobb temploma. 15 oltára van, a legnagyobb közülük a 21 m magas főoltár, a világ egyik legmagasabb gótikus oltára. Készítői Veit Stoss krakkói iskolájában tanultak. Vezetőjük Lőcsei Pál mester volt; ő a lőcsei főoltár három fő szobrának alkotója. A templom falfestményei a 14. század második feléből származnak. Részben a hét főerényt jelenítik meg, részben Szent Dorottya életét és mártíriumát örökítik meg. A templom orgonáját Johann Hummel krakkói orgonakészítő építette 1615 és 1632 között. Lőcse jellegzetes épülete a városháza. A 15. században épült, de 1550-ben leégett. 1615-ben építették újjá; mai alakját Schulek Frigyes munkája nyomán kapta 1893 és 1895 között. A városháza pazar berendezését, a közgyűlési és a tanácsterem pompáját a Lőcsére látogatók mind megbámulták. Híres magánház a reneszánsz homlokzatú Thurzó-ház, a lengyel szepesi stílus jellegzetes képviselője.

Bibliográfia: Ballagi, Demkó, Dénes Ferenc, Divald, Lőcse 1858, Lőcse 1873, Marosi, Myskovszky 1865, Romhányi, Szepesi, Szombathy 1979