KRASZNAHORKA VÁRA / Krásna Hôrka a néhány épségben megmaradt magyarországi lovagvár egyike. Krasznahorkaváralja / Krásnohorské Podhradie község felett egy kúp formájú hegy tetején épült, kőfal és sánc nélkül. A várat a 14. század elején a Csetneki és Máriássy család építtette. Később, 1352-ben a Bebek család tulajdonába került, és több mint kétszáz évig birtokolták. 1575-ben Rudolf király Andrássy Pétert tette meg Krasznahorka várának kapitányává, Andrássy Mátyás pedig már királyi adományként birtokolta 1642-től. A Thököly-felkelés idején, 1678-ban Thököly katonái szállták meg a várat, sikeresen állták az ostromot, és csak annak hírére adták meg magukat, hogy Thököly Imre fejedelmet a törökök elfogták. Ezután az Andrássy család lakóhelyül használta a várat. 1693-ban Gyöngyösi István Krasznahorka várában írta Kemény János emlékezete című epikus költeményét. 1817-ben a vár villámcsapás következtében kigyulladt és leégett. A tűzvész után renoválták és villámhárítókkal látták el, így a 19. század második felében is lakható volt. A vár temploma búcsújáró hely. Jókai Mór Krasznahorka várában is gyűjtött adatokat A lőcsei fehér asszony című regényéhez; a regény részben itt játszódik. Krasznahorkaváralja / Krásnohorské Podhradie mezőváros Rozsnyótól egyórányira, az 1850-es évek elején 1000 magyar anyanyelvű lakossal.

Bibliográfia: Balázs, Gömör-Kishont, Krasznahorka 1839, Krasznahorka 1857