ROZSNYÓ / Rožňava / Rosenau városa a Sajó völgyében fekszik; Gömör megye egyik legfestőibb városa. Petőfi Uti jegyzeteiben azt írja, hogy úgy fekszik a hegyek között, "mint alamizsnakrajcár a koldus kalapjában". Rozsnyó első okleveles említése 1291-ből való, mikor III. András Lodomér esztergomi érseknek adományozta. Városként nevével először I. (Nagy) Lajos uralkodása idején találkozhatunk. 1410-ben Zsigmond újból megerősítette a város jogait. Később kiváltságait elveszítette. A 15. század közepén a husziták elfoglalták, s csak Mátyás hadai tudták őket elűzni. A hódoltság idején a törökök többször sarcolták a várost. A Rákóczi-szabadságharc alatt 1706-ban II. Rákóczi Ferenc Rozsnyóról kormányozta a fennhatósága alatt lévő országrészeket, rezidenciája a Nehrer-házban volt. Mária Terézia uralkodása idején lett Rozsnyó püspöki székhely. A rozsnyói római katolikus püspökség kiterjedt Gömör és Torna vármegyék teljes területére, valamint Nógrád, Abaúj és Zólyom megyék egyes részeire. A püspöki székesegyházul szolgáló templom a 13. század végén gótikus stílusban épült. A husziták megrongálták, és Bakócz Tamás érsek építtette újjá 1514-1516 között. A 16. század közepén a protestánsok foglalták el, és 1670-ben kapták vissza a katolikusok. Az evangélikus templom korai klasszicista, 1786-1788 között épült, a türelmi rendelet előírásai szerint zárt területen, torony nélkül. A püspöki palota egyik része a jezsuiták rendháza volt, s az 1660-as években épült, a másik részét az esztergomi érsek tiszttartója építtette a 17. század végén. Rozsnyó négyszögletű, tágas piacterét szép házak övezik, ezek közül is kitűnnek a kanonokházak. A város dombos részéről vezették a vizet a főtéren álló medencékbe, a "kasztenekbe", melyek a piactér négy sarkán álltak. Erre azért volt szükség, mert a város nagyobbik felében az ihatatlan víz miatt nem voltak ásott kutak. Rozsnyónak az 1850-es évek elején 6100, túlnyomórészt magyar anyanyelvű lakosa volt. Ebben az időben itt húzódott a magyar-szlovák nyelvhatár. Legrégibb lakói betelepült német bányászok voltak. Rozsnyó bányaváros volt, de a 19. század közepén már nem a bányászkodás a lakosság fő foglalkozása. Az Alföldön ismertek voltak a rozsnyói vászonfehérítők, akik összegyűjtötték a vásznakat és a debreceni vásárra kitisztítva vitték vissza. Híres volt a város Markó-féle bőrgyára is. Alapítója Markó József, a napóleoni háborúk veteránja. A Markó-féle gyár Gömör megye egyetlen bőrgyára; az 1860-as években 50 állandó munkást foglalkoztatott. Ezenkívül még több százan köszönhették megélhetésüket a gyárnak.

Bibliográfia: Gömör-Kishont, Hazslinszky Rezső, Petőfi 1956a, Rozsnyó 1864, Rozsnyó 1868a, Rozsnyó 1868b