ÁRVA VÁRA / Oravský hrad mészkő sziklacsúcson emelkedik Árvaváralja / Oravský Podzámok község felett. Az Árpád-kor elején királyi vár volt, de IV. Béla uralkodása előtt már bizonyosan kikerült a királyi birtokok közül. Ekkor a Balassa család ősei bírták. Tőlük IV. Béla visszaváltotta a várat. Az Árpád-ház kihalása utáni időkben Doncs mester birtokolta Árvát. Károly Róbert nagy gondot fordított arra, hogy az egykori királyi birtokokat visszaszerezze, így Doncs mestertől - aki apjával és testvérével Károly Róbert pártján állt - visszaváltotta a várat. I. (Nagy) Lajos Árvát kényelmes pihenőhellyé alakíttatta, ott gyakran fogadott vendégeket, köztük Kázmér lengyel királyt. A 15. század közepén egy lengyel rablólovag, Komorovszky Péter, a lengyelországi Zivjec ura, befészkelte magát Árvába, tőle Mátyás király pénzzel váltotta meg a várat. Árva várába záratta Mátyás király Váradi Pétert (1450 k.-1501), az engedetlen kalocsai érseket és kancellárt, a hagyomány szerint a következő szavakkal: Arva fuisti, arva eris et in Arva morieris. (Árva voltál [Péter], árva leszel és Árva várában fogsz meghalni). Az érsek csak Mátyás halála után szabadult fogságából. A 16. század közepén Thurzó Ferenc tulajdonába került a vár és az uradalom. Ő ifjú feleségével, Kosztka Borbálával Árva várát kellemes lakóhellyé építette, ezenkívül védelmi rendszerét is megerősítette. Thurzó György nádor 1614-ben kelt és királyi jóváhagyást nyert végrendeletében az örökösödési rendet kiterjesztette a család leányágára is, azzal a kikötéssel, hogy a birtok osztatlan maradjon. Fia, Thurzó Imre halálával a birtok csakugyan leányágra szállt. Az árvai uradalom, benne Árva vára, közbirtokosság lett, amely magán viselte a hitbizomány sok jellemző jegyét. A birtokot a közbirtokosok által választott igazgató igazgatta, s a közbirtokosok sorában Magyarország szinte összes főúri családja megtalálható volt. Árva vára utolsó ostromát a Rákóczi-szabadságharc idején szenvedte el, két hónapi ostrom után a várvédők megadták magukat, s átengedték a várat a császári seregeknek. 1800-ban a vár leégett; a tűzvész - mivel nem állt rendelkezésre elegendő víz az oltáshoz - két hétig dühöngött. Árva vára három részből, alsó, középső és felső várból áll. Az alsó várba három kapu vezet, melyeknek mindegyike egykor mély árkokkal és felvonóhidakkal volt ellátva. Az alsó várban vannak azok az épületek, melyek egykor a váruraknak, később az uradalmi tiszteknek szolgáltak lakásul. Itt őrizték az uradalmi levéltárat is. Szintén az alsó várban van a Thurzó György nádor idejében épült várkápolna. A kápolnában az oltár mellett áll Thurzó György síremlékének fedőlapja, a falakon a Thurzó és Czobor családok címerei függnek. A kápolna alatti sírboltban nyugszik Thurzó György, felesége és korán elhunyt fiuk, Thurzó Imre. A középső várban található a Thurzó Ferenc által építtetett istálló, valamint a vár kútja. A középső várban volt Váradi Péter érsek bebörtönözve. A középső vár a tűzvész óta csak tetővel ellátott rom volt. A középső várat a felső várral két magas, toronyszerű épület köti össze. A felső vár a hagyomány szerint a legrégibb, de épületeinek egy részét Thurzó Ferenc emeltette. A vár alatt fekvő Árvaváralja községet az 1850-es években mintegy négyszázan lakták. A lakosok többnyire uradalmi tisztviselők, illetve cselédek; csinos házakban laktak.

Bibliográfia: Árva 1857, Árva 1866, Divald, Kubinyi 1890, Mednyánszky 1844, Mednyánszky 1981, Szombathy 1979