VÁGVÁR (korábban Beszterce) / Považský hrad várának romjai a Vág folyó jobb partján, a Javorník-hegység / Javorník egyik sziklacsúcsán láthatók. A vár építésére vonatkozóan nincs adat, minden bizonnyal királyi birtokként épült. Zsigmond király 1397-ben Szubin-i Sędziwój kaliszi palatínusnak adományozta. A vár 1404 és 1412 között tisztségül Stiboré volt, ezután zálogul többen is birtokolták. 1457-ben a Hunyadiak kezén lévő várak között sorolták fel. Mátyás korában a vár királyi adományként a podmanini Podmaniczkyaké lett. A 16. század közepén a két Podmaniczky testvér - János és Rafael - idején a vár rablólovagok tanyája lett, vezérük a két testvér volt. A mondák az ő idejükhöz és viselt dolgaikhoz kötik a vár pusztulását. Mivel a Podmaniczky testvérek utódok nélkül haltak meg, birtokaikat a királytól Serédy Gáspár és felesége, Mérey Anna kapta meg. Az özveggyé lett Mérey Anna Balassa András felesége lett, így a birtok a Balassa családra szállt. A békétlenség azonban a Balassa családba is beköltözött. A Bocskai-felkelés idején Balassa Zsigmond terhesnek érezte, hogy fivére, Imre birtokostársa is. Ezért Bocskai hívéül szegődött, s fivérét és nagynénjét azon a címen, hogy császári érzelműek, elfogatta, s vagyonukat magának megszerezte. A bécsi béke azonban Balassa Zsigmondot a foglyok elengedésére és teljes kárpótlásra kötelezte. Később az udvarnál őt is bevádolták és bebörtönözték. Unokaöccse, Balassa Imre tevékeny résztvevője volt a Thököly-felkelésnek. Vágvárát ezért 1684-ben a császári csapatok ostrom alá vették, s Balassa csak úgy menekülhetett meg, hogy amnesztia fejében átadta a várat. Az ostrom idejére tehetjük a vár lerombolását. Balassa fiági és leányági utódai (a Szapáry grófi család) birtokolták az elpusztult várat és az uradalmat. Vágvár ma Vágbeszterce város része.

Bibliográfia: Engel, Fekete Nagy, Kerekes, Kristó, Lovcsányi, Mednyánszky 1829, Mednyánszky 1844, Mednyánszky 1981, Mednyánszky 1983, Szombathy 1979, Pázmány, Pechány