ILLAVA / Ilava / Illau várát eleinte Levának nevezték, és először mint Csák Máté birtoka bukkant fel a történelemben. Károly Róberttől szabadalmat nyert és királyi kapitányok kormányozták. A 15. században a Magyarországra betörő husziták foglalták el. Albert király feleségének, Erzsébetnek adományozta. Ezután Cillei Ulrik tulajdonába került a vár, aki zálogba adta Szentmiklósi Pongrácnak, azzal a feltétellel, hogy a várat lerombolja és újat nem épít helyébe. Ezt a feltételt a zálogbavevő biztosan nem teljesítette, mert később is erősségként említik Illavát. Mátyás király hadvezérének, Magyar Balázsnak adományozta, aki megosztotta a vár birtokait vejével, Kinizsi Pállal. Kinizsi a Szapolyai családnak adta zálogbirtokként, akik Kinizsi halála után királyi adományként megszerezték. Szapolyai János királytól Ferdinánd elfoglalta, s a délvidéki Osztrosith családnak adományozta. Osztrosith Máté részese volt annak a tervnek, melyet magyarországi főurak I. Lipót (1657-1705) ellen forraltak, ezért menekülnie kellett. Vagyonára a királyi kincstár tette rá kezét. A kincstártól szerezte meg a birtokot, benne Illava várát, gróf Bräuner 80 ezer forintért. Ő az alsóvárat lakásnak rendezte be, a felsőt pedig rendházzá alakíttatta, s 1692-ben, a Széchényi György (1592-1695) prímással kötött szerződés értelmében oda fogolykiváltó (trinitárius) szerzeteseket fogadott be. Ez volt a rend első kolostora Magyarországon, s a rend II. József uralkodása idején történt feloszlatásáig fennmaradt. A felső- és alsóvárat elválasztó árok helyébe 1719-ben templomot építettek. Gróf Bräuner halála után a Königsegg grófi család örökölte az uradalmat. 1855-ben a felső várat a bécsi kormány megvásárolta a családtól, és állami fegyintézetté alakították át. Befogadóképessége 1200 személyre szólt, és a súlyosabb, tíz évnél hosszabb időre elítélt rabokat tartották itt. Illava mezőváros a várkastély mellett fekszik. Az 1850-es években 1000 szlovák lakosa volt. Határa nagy és termékeny, lakosai szorgalmas mesteremberek. A Vág völgyét végigutazó J. A. Krickel könyvében megjegyezte, hogy Illaván olyan sört főznek, amelynél jobbat Bajorországban sem lehet inni.

Bibliográfia: Fekete Nagy, Illava, Kerekes, Krickel, Lovcsányi, Mednyánszky 1844, Mednyánszky 1981, Pázmány, Rupp