TRENCSÉNTEPLIC / Trenčianske Teplice sűrű erdőktől közrefogott völgykatlanban terül el; szlovák község. Híres meleg, kénes forrása, amely alkalmas köszvényre, csúzra, sebek gyógyítására. A hagyomány a 14. század elejére teszi a fürdő létrejöttét. Ekkor a monda szerint egy tehénpásztor észrevette, hogy sebes lábú jószága naponta felkeres egy meleg vizű forrást, s abban órák hosszat álldogál és sebe begyógyult. Később, mikor neki is sebes lett a lába, maga is próbát tett: a víz az ő lábát is meggyógyította. Az esetnek híre ment, így egyre többen keresték fel a meleg forrásokat. Ténylegesen azonban a 15. század végétől lehet nyomát találni a trencsénteplici gyógyvíz felhasználásának. Jordan (Jordanus) Tamás, kolozsvári születésű orvosdoktor egy 1585-ben megjelent könyvében írt először a trencsénteplici forrásvíz gyógyító hatásáról. A 19. század elején a fürdő gróf Illésházy István tulajdona volt, aki a forrásokat szakszerűen kiépíttette, s a vendégeknek kényelmes lakásról is gondoskodott. Öt fürdőházat építtetett, mindegyikben más a víz hőmérséklete és kémiai összetétele. Illésházy birtokutóda, báró Sina György (1782-1856), akinek évjáradékért eladta birtokait, folytatta a fürdőhely fejlesztését. Ő létesítette a fürdő parkját, és egy nagy vízbőségű forrást is felszínre hozatott, amelyet róla Sina-forrásnak neveztek el. A főidényben zsúfolt volt a fürdőhely, még Lengyelországból is felkeresték.

Bibliográfia: Császár, Divald, Heksch 1884, Krickel, Luppa, Mednyánszky 1844, Mednyánszky 1981, Pázmány, Pechány, Trencsénteplic