A SZKALKAI APÁTSÁG (Vágsziklás) / Skalka romjai a Vág jobb partján, a Szkalka-hegy oldalában fekszenek. A Benedek-rendi apátság monostora és temploma az egykor itt élő Szent Benedek remete emlékére épült. Benedek társával és tanítójával, Andrással (korábbi nevén Zoerárddal) - aki a Zobor-hegyen (Nyitra mellett) élt - a kereszténység buzgó terjesztője volt a tájon az ezredforduló környékén. A szkalkai barlangjában remetéskedő Benedeket 1010 körül rablók támadták meg, akik, kincset sejtve nála, a sziklákról a Vág folyóba taszították. Holtteste azonban csodás módon sérülés nélkül került elő a folyóból. A nép eltemette őt; később maradványait tanítómesterének Andrásnak csontjaival együtt ezüstkoporsóban a nyitrai székesegyházban helyezték el. Szent András és Benedek élettörténetét Boldog Mór pécsi püspök (1036-1064) írta meg. A szkalkai Benedek-rendi apátság monostorát Jakab nyitrai püspök építtette 1224-ben. A kolostorhoz közeli sziklafokra, ahonnan Benedeket a rablók a mélybe dobták, Thurzó György 1520-ban templomot építtetett. A templomot a 17. században barokk stílusúvá alakították át. A kolostor később a jezsuitáké lett, akik nyaralóul használták. A jezsuita rend eltörlése után az állami katolikus iskolák fenntartására létrehozott Tanulmányi alapé lett. A szikla belsejében van a barlang, mely Benedek lakóhelyéül szolgált, benne kápolna a szent egyszerű kőszobrával. Évente egyszer - ünnepükön, július 17-én - mondtak misét a sziklaüregben lévő kápolnában. Ender látogatásának idején mind a monostor, mind a templom romokban hevert.

Bibliográfia: Lovcsányi, Luppa, Mednyánszky 1844, Mednyánszky 1981, Rupp, Szentek élete