TRENCSÉN VÁRA / Trenčín / Trentschin helyén már az ókorban is erődítmény állt, a római birodalom legészakibb erődítménye. Anonymus Trusun-nak nevezi, és szerinte Huba vezéré lett. Szent István uralkodása (1000-1038) idején Trencsén vára királyi várispánság központja, s ettől kezdve királyi birtok. A mostani vár kiépítését a 13. század végén kezdték meg, mikor a Csák nemzetség birtoka lett. A vár fénykora Csák Máté, a felvidéki kiskirály idejére esik; ő fényes udvart tartott Trencsénben, még saját pénzt is veretett. Ő építtette át a várat kővárrá. Halála után a vár meghódolt Károly Róbert király előtt, ettől kezdve ismét királyi birtok. 1335-ben itt találkoztak Károly Róbert, János cseh és Kázmér lengyel király megbízottai, hogy a visegrádi kongresszust előkészítsék. I. (Nagy) Lajos király is szívesen tartózkodott a trencséni várban; a palota északi oldalán új szárnyat emeltetett, amely az ő nevét viseli. Zsigmond 1390-ben elzálogosította Stibor erdélyi vajdának, majd annak halála után Borbála királynénak adományozta. A királyné címere a várfalon azóta is látható. Albert király elzálogosította Cillei Ulriknak. I. Albert halála után özvegye Erzsébet - fia, a későbbi V. László érdekeit megóvandó - cseh zsoldosokat hívott be Magyarországra. Trencsén várát a Giskra vezette cseh fegyveresek tovább erősítették, olyan védművekkel látták el a várat, amelyek már az ágyúk tüze ellen is védelmet nyújtottak. Cillei Ulriktól Hunyadi János megváltotta a várat, amely később Mátyás király (1458-1490) kedvelt tartózkodási helye lett. Itt döntötték el Mátyás és Podjebrád Katalin házasságát. 1475-ben Mátyás elzálogosította a várat Szapolyai Istvánnak; a Szapolyai család 1493-ban királyi adományként végleg megszerezte a várat és az uradalmat. A vár a Szapolyaiak alatt nyerte el végső formáját. Kibővítették, falait megerősítették, várkápolnát építtettek. A várkút építését is a nevükhöz fűzi a hagyomány. A legenda szerint egy szépséges fogoly török lány, Fatime szabadon bocsátása fejében szerelmese, Omár herceg véste a kutat a sziklába társaival együtt. Valójában azonban I. (Nagy) Lajos király idején készült a kút. A vár 1528-ban koronabirtok lett, mikor Katzianer, Ferdinánd hadvezére elfoglalta azt Szapolyai János királytól. Az ostrom alatt kitört tűzvész pusztította el remete Szent Pál maradványait, melyeket a mohácsi vész után menekítettek Trencsénbe. A 16. században többek bírták zálogjogon Trencsén várát, míg 1600-ban Illésházy István megvette Rudolf császár és királytól. Illésházy egyik fia, György fele részben eladta a várat és az uradalmat I. Rákóczi Ferencnek. Emiatt a Wesselényi-féle összeesküvés (1670) után császári csapatok szállták meg a várat, s 1782-ig benne is maradtak. A Rákóczi-szabadságharc idején a császári seregek egyik legerősebb támaszpontja volt. 1790-ben a katonaság gondatlansága következtében a vár teljesen leégett. Az utolsó Illésházy tulajdonos, István 1837-ben évdíjért eladta a várat Sina György (1782-1856) bárónak.

Bibliográfia: Fekete Nagy, Janiss, Keller, Kerekes, Krickel, Kristó, Lovcsányi, Luppa, Marosi, Mednyánszky 1829, Mednyánszky 1844, Mednyánszky 1981, Mednyánszky 1983, Nagy Iván, Pázmány, Rupp, Starek, Szombathy 1979, Trencsén