TRENCSÉN VÁRA / Trenčín / Trentschin helyén már az ókorban is erődítmény állt, a római birodalom legészakibb erődítménye. Anonymus Trusun-nak nevezi, és szerinte Huba vezéré lett. Szent István uralkodása (1000-1038) idején Trencsén vára királyi várispánság központja, s ettől kezdve királyi birtok. A mostani vár kiépítését a 13. század végén kezdték meg, mikor a Csák nemzetség birtoka lett. A vár fénykora Csák Máté, a felvidéki kiskirály idejére esik; ő fényes udvart tartott Trencsénben, még saját pénzt is veretett. Ő építtette át a várat kővárrá. Halála után a vár meghódolt Károly Róbert király előtt, ettől kezdve ismét királyi birtok. 1335-ben itt találkoztak Károly Róbert, János cseh és Kázmér lengyel király megbízottai, hogy a visegrádi kongresszust előkészítsék. I. (Nagy) Lajos király is szívesen tartózkodott a trencséni várban; a palota északi oldalán új szárnyat emeltetett, amely az ő nevét viseli. Zsigmond 1390-ben elzálogosította Stibor erdélyi vajdának, majd annak halála után Borbála királynénak adományozta. A királyné címere a várfalon azóta is látható. Albert király elzálogosította Cillei Ulriknak. I. Albert halála után özvegye Erzsébet - fia, a későbbi V. László érdekeit megóvandó - cseh zsoldosokat hívott be Magyarországra. Trencsén várát a Giskra vezette cseh fegyveresek tovább erősítették, olyan védművekkel látták el a várat, amelyek már az ágyúk tüze ellen is védelmet nyújtottak. Cillei Ulriktól Hunyadi János megváltotta a várat, amely később Mátyás király (1458-1490) kedvelt tartózkodási helye lett. Itt döntötték el Mátyás és Podjebrád Katalin házasságát. 1475-ben Mátyás elzálogosította a várat Szapolyai Istvánnak; a Szapolyai család 1493-ban királyi adományként végleg megszerezte a várat és az uradalmat. A vár a Szapolyaiak alatt nyerte el végső formáját. Kibővítették, falait megerősítették, várkápolnát építtettek. A várkút építését is a nevükhöz fűzi a hagyomány. A legenda szerint egy szépséges fogoly török lány, Fatime szabadon bocsátása fejében szerelmese, Omár herceg véste a kutat a sziklába társaival együtt. Valójában azonban I. (Nagy) Lajos király idején készült a kút. A vár 1528-ban koronabirtok lett, mikor Katzianer, Ferdinánd hadvezére elfoglalta azt Szapolyai János királytól. Az ostrom alatt kitört tűzvész pusztította el remete Szent Pál maradványait, melyeket a mohácsi vész után menekítettek Trencsénbe. A 16. században többek bírták zálogjogon Trencsén várát, míg 1600-ban Illésházy István megvette Rudolf császár és királytól. Illésházy egyik fia, György fele részben eladta a várat és az uradalmat I. Rákóczi Ferencnek. Emiatt a Wesselényi-féle összeesküvés (1670) után császári csapatok szállták meg a várat, s 1782-ig benne is maradtak. A Rákóczi-szabadságharc idején a császári seregek egyik legerősebb támaszpontja volt. 1790-ben a katonaság gondatlansága következtében a vár teljesen leégett. Az utolsó Illésházy tulajdonos, István 1837-ben évdíjért eladta a várat Sina György (1782-1856) bárónak.

Bibliográfia: Fekete Nagy, Janiss, Keller, Kerekes, Krickel, Kristó, Lovcsányi, Luppa, Marosi, Mednyánszky 1829, Mednyánszky 1844, Mednyánszky 1981, Mednyánszky 1983, Nagy Iván, Pázmány, Rupp, Starek, Szombathy 1979, Trencsén

TRENCSÉN VÁROS / Trenčín / Trentschin története szorosan összefügg a vár történetével, de a város a várnál későbbi eredetű. A Szent István által alapított várispánság idején Trencsén városa mint várjobbágyok lakóhelye szerepelt. Első szabadságlevele 1326-ban kelt, addig a vár urainak fennhatósága alatt állt. A város központja a 15. századig a plébániatemplom, a hegy és a folyó közötti majorok, nemesi kúriák, jobbágyházak voltak. I. (Nagy) Lajos szabadságlevelet adott a városnak. Zsigmond - a város hűségének jutalmául - árumegállító jogot adományozott Trencsénnek, majd 1405-ben szabad királyi várossá emelte. Ettől kezdve a város jogilag teljesen külön volt választva a vártól, de a váruraktól, akik nehezen nyugodtak bele a szétválasztásba, sok megaláztatást kellett elszenvednie. A mohácsi vész után Trencsén városa több katasztrófát is átélt. 1528-ban, mikor Ferdinánd hadvezére, Katzianer elfoglalta Trencsén várát, a várost is felégette. Kárpótlásul Ferdinánd a város tíz évi adóját elengedte, s összes addigi kiváltságait megerősítette. A Bocskai-felkelés idején a hajdúk megostromolták a várat, közben a várost is elfoglalták. Trencsénben a 17. század elejére túlsúlyra jutott a protestantizmus, a városban könyvnyomda is működött (1634-1664). Trencsén nagy fontosságát bizonyítja, hogy a nikolsburgi béke értelmében Bethlen Gábor által átadandó magyar Szent Koronát 1622-ben 13 hétig őrizték a város kincseskamrájában. A Rákóczi-szabadságharc idején a város a bécsi udvart támogatta, ezért a kurucok többször megostromolták. 1708. augusztus 3-án a Trencséntől egyórányira levő Tornyos és Hámoros községek határában folyt a Rákóczi-szabadságharc utolsó nagy ütközete, a trencséni csata, amelyben Rákóczi hadai olyan vereséget szenvedtek, amelyet soha többé nem tudtak kiheverni. 1710-ben Széchényi Pál érsek jezsuitákat telepített a városba, akik konviktust alapítottak nemes ifjak számára. A rend feloszlatása után iskolájukat a piaristák kapták meg. 1790-ben a város azon tűzvész következtében, amely a várat is elpusztította, teljesen leégett. Fejlődni csak a 19. század közepén kezdett, mikor iskolák, közművek épültek. A város nevezetesebb épületei a piarista templom, a vármegyeháza és a városháza.

Bibliográfia: Fekete Nagy, Keller, Krickel, Lovcsányi, Luppa, Mednyánszky 1844, Mednyánszky 1981, Pázmány, Podhraczky, Starek, Trencsén