TRENCSÉN VÁRA / Trenčín / Trentschin helyén már az ókorban is erődítmény állt, a római birodalom legészakibb erődítménye. Anonymus Trusun-nak nevezi, és szerinte Huba vezéré lett. Szent István uralkodása (1000-1038) idején Trencsén vára királyi várispánság központja, s ettől kezdve királyi birtok. A mostani vár kiépítését a 13. század végén kezdték meg, mikor a Csák nemzetség birtoka lett. A vár fénykora Csák Máté, a felvidéki kiskirály idejére esik; ő fényes udvart tartott Trencsénben, még saját pénzt is veretett. Ő építtette át a várat kővárrá. Halála után a vár meghódolt Károly Róbert király előtt, ettől kezdve ismét királyi birtok. 1335-ben itt találkoztak Károly Róbert, János cseh és Kázmér lengyel király megbízottai, hogy a visegrádi kongresszust előkészítsék. I. (Nagy) Lajos király is szívesen tartózkodott a trencséni várban; a palota északi oldalán új szárnyat emeltetett, amely az ő nevét viseli. Zsigmond 1390-ben elzálogosította Stibor erdélyi vajdának, majd annak halála után Borbála királynénak adományozta. A királyné címere a várfalon azóta is látható. Albert király elzálogosította Cillei Ulriknak. I. Albert halála után özvegye Erzsébet - fia, a későbbi V. László érdekeit megóvandó - cseh zsoldosokat hívott be Magyarországra. Trencsén várát a Giskra vezette cseh fegyveresek tovább erősítették, olyan védművekkel látták el a várat, amelyek már az ágyúk tüze ellen is védelmet nyújtottak. Cillei Ulriktól Hunyadi János megváltotta a várat, amely később Mátyás király (1458-1490) kedvelt tartózkodási helye lett. Itt döntötték el Mátyás és Podjebrád Katalin házasságát. 1475-ben Mátyás elzálogosította a várat Szapolyai Istvánnak; a Szapolyai család 1493-ban királyi adományként végleg megszerezte a várat és az uradalmat. A vár a Szapolyaiak alatt nyerte el végső formáját. Kibővítették, falait megerősítették, várkápolnát építtettek. A várkút építését is a nevükhöz fűzi a hagyomány. A legenda szerint egy szépséges fogoly török lány, Fatime szabadon bocsátása fejében szerelmese, Omár herceg véste a kutat a sziklába társaival együtt. Valójában azonban I. (Nagy) Lajos király idején készült a kút. A vár 1528-ban koronabirtok lett, mikor Katzianer, Ferdinánd hadvezére elfoglalta azt Szapolyai János királytól. Az ostrom alatt kitört tűzvész pusztította el remete Szent Pál maradványait, melyeket a mohácsi vész után menekítettek Trencsénbe. A 16. században többek bírták zálogjogon Trencsén várát, míg 1600-ban Illésházy István megvette Rudolf császár és királytól. Illésházy egyik fia, György fele részben eladta a várat és az uradalmat I. Rákóczi Ferencnek. Emiatt a Wesselényi-féle összeesküvés (1670) után császári csapatok szállták meg a várat, s 1782-ig benne is maradtak. A Rákóczi-szabadságharc idején a császári seregek egyik legerősebb támaszpontja volt. 1790-ben a katonaság gondatlansága következtében a vár teljesen leégett. Az utolsó Illésházy tulajdonos, István 1837-ben évdíjért eladta a várat Sina György (1782-1856) bárónak.

Bibliográfia: Fekete Nagy, Janiss, Keller, Kerekes, Krickel, Kristó, Lovcsányi, Luppa, Marosi, Mednyánszky 1829, Mednyánszky 1844, Mednyánszky 1981, Mednyánszky 1983, Nagy Iván, Pázmány, Rupp, Starek, Szombathy 1979, Trencsén

A VÁG / Váh / Waag a Duna bal oldali mellékfolyója. Két fő ága: a Fehér-Vág / Biely Váh a Magas-Tátrában, a Kriván alatti Zöld-tóból / Zelené pleso Kriváňske ered, és felveszi a Mlinica-patakot / Mlynica, a Fekete-Vág / Čierny Váh az Alacsony-Tátrából / Nízke Tatry a Király-hegytől / Král'ova hol'a / Königsalm indul. A két ág egyesül, majd hamarosan - Liptóújvárnál / Liptovský Hrádok - felveszi a Béla / Belá folyót. A Vág kanyarogva nyugatra tart a Liptói-medencében, az Árva / Orava betorkollása után a kralováni / Kral'ovány szoroson át eléri a Turóci-medencét / Turčianska kotlina, majd a Kis-Fátra áttörése, a szép sztrecsnói / Strečno szoros után Zsolna / Žilina / Sillein következik. Itt a folyó délnyugatnak veszi az irányt, Trencsén / Trenčín alatt kilép a síkság nyúlványára, aztán délre fordul. A Kis-Dunába ömlik, s innen Vág-Duna a neve, balról felveszi a Nyitrát / Ňitra, míg Komáromnál betorkollik a Dunába. Forrásaitól a Vág teljes hossza 375 km. Régi idők óta fontos vízi út. Alsó szakasza hajózható, de nagy esésű, gyors folyású felsőbb részét is használták faúsztatásra, tutajozásra. Szabályozására már századokkal ezelőtt születtek tervek, de a munkák csak a 19. század végén indultak meg. Azóta az ármentesítés, a mezőgazdaság, a hajózás és az energiatermelés szempontjai szerint a Vág völgyében gátakat, víztározókat építettek. Sok helyen ma már más a táj képe, mint amikor Thomas Ender megfestette.

Bibliográfia: Bolgár, Konkoly, Lovcsányi, Pechány