BECKÓ / Beckov várának történetét a hagyomány a honfoglalás előtti korba vezeti vissza. Az Árpád-korban Blundduch volt a neve - ebből lett magyar neve a Bolondóc. Az Árpád-ház kihalásáig várispánság székhelye. Ezután Csák Máté kezébe került, aki haláláig, 1321-ig bírta. Zsigmond 1388-ban a lengyel Stiborici Stibor vajdának adományozta, aki utolsó éveit a várban töltötte. Az ő udvari bolondja volt Beckó, akiről a vár új, népszerű nevét kapta. Róla és uráról, valamint a vár építéséről népmondák keletkeztek, amelyek azonban minden történelmi alapot nélkülöznek. A Stibor-féle építkezés Beckót Magyarország legfenyegetőbb lovagvárává tette. I. Stibor halála után - Krakkóban temették el - fia, II. Stibor örökölte az uradalmat. Halála után (1437) lánya, Katalin és annak férje, alsólindvai Bánffy Pál nyerte el a birtokot. Ő megerősítette a várhoz tartozó mezőváros - neve szintén Beckó - jogait. A török hódoltság idején, a tizenöt éves háborúban, 1599-ben egy török-tatár sereg megostromolta a várat. 1646-ban a Bánffy család férfiágon kihalt, a várat és az uradalmat a nőági rokonok örökölték. A török hódoltság után, 1691-ben, Hassko Jakab nyitrai püspök (?-1695) ferences rendházat alapított Beckó mezővárosban. 1729-ben nagy szerencsétlenség érte Beckót. A városban hatalmas tűz pusztított, amely a várra is átterjedt. A vár teljesen leégett és rommá vált. Tulajdonosai ezután sorsára hagyták. A 19. század közepén még megcsodálták a vár kápolnájának gótikus ablakait, melyeknek ablakfaragványai még épek voltak, de a kápolna falfestményeit már csaknem teljesen elmosta az eső. A vár legendáját Mednyánszky Alajos (1784-1844) író, politikus első közlése után többen feldolgozták. Beckón született 1852 júniusában báró Mednyánszky László, a neves festő.

Bibliográfia: Ethey, Fekete Nagy, Janiss, Kerekes, Kristó, Lovcsányi, Luppa, Marosi, Mednyánszky 1829, Mednyánszky 1844, Mednyánszky 1981, Mednyánszky 1983, Szombathelyi, Szombathy 1979, Rupp